(Társszerző: Kocsis Dorottya)
Thomas Mann és Kosztolányi kapcsolata
Halasi-Fischer Ödön újságíró-nagykereskedő[1], a Világ című budapesti napilap gazdasági ügyvezetője és munkatársa 1913-ban üzleti tárgyaláson volt Münchenben. A német írót otthonában meglátogatva, budapesti látogatásra és az általa szervezett irodalmi felolvasóestek egyikére igyekezett megnyerni. Sikerült, s ezzel elindította Thomas Mann magyarországi elismerését és hogy a német író a magyar irodalmat megismerje.
Halasi-Fischer a Világ 1913. augusztus 31-i számában beszámol látogatásáról. Thomas Mann az Isar-menti fürdőhelyen, fenyőerdő szélén, a hegytetőn épült nyári villájában szívélyes hangulatban fogadta vendégét négy gyermeke és felesége társaságában. Teáztak, körbejárták a kertet, bemutatta hét szobás lakását, könyvtárát. Közben a német és a magyar irodalomról, a politikáról beszélgettek. Búcsúzóul Mann aláírt fényképét ajándékozta és megígértette, hogy az épülő müncheni házukat sem fogja majd elkerülni.[2]
Thomas Mann és Kosztolányi Dezső személyes kapcsolata a magyar irodalomtörténetből jól ismert. Győri Judit könyve részletesen leírja Mann magyarországi látogatásait, Kosztolányi hírlapi cikkekben röviden érinti találkozásaikat, Réz Pál tanulmánya levelezésük ismert példányait közli.[3]
Az 1913-as első budapesti látogatásakor Mann és Kosztolányi többször találkoztak és kölcsönös rokonszenv alakult ki közöttük. Ezt támasztja alá közös látogatásuk Rippl-Rónai műtermében[4] és későbbi levelezésük tartalma és stílusa.[5]
Nem véletlen, hogy a néhány napos budapesti látogatásról részletesebben a Világ számolt be. Az újságírói kérdésekre meglepő és meghökkentő válaszokat adott a német író: „… az orosz közönségem van akkora, mint a német.”; „Érdekel a parlament, már csak azért is, mert először látok parlamentet”; „a magyar nyelv nagyon érdekes. Sohasem voltam még olyan országban, amelynek a nyelvéből semmit sem értettem.” Mann csodálta Budapest természet adta lehetőségeit és mosolyogva csóválta a fejét a városra jellemző házak kontár architektúráján.[6]
Érdekes Ady Endre néhány soros kommentárja a felolvasóestről. „… Karl Kraus[7] és Thomas Mann ugyanazon az estén … akarnak és fognak felolvasást tartani…, de ha egészségem engedné én Karl Kraust mennék meghallgatni…aki pedig talán mégis Thomas Mannt fogja választani, … annak is igaza lehet”.[8] Az érdeklődők dilemmája végül megoldódott, Karl Kraus felolvasóestje elmaradt.
Az első és a második budapesti látogatás közötti időszakban levélváltásukról ezideig nem tudtunk. Mann magyarországi kapcsolatai megszakadtak, majd a bécsi magyar emigránsokkal ismét elkezdődtek. Megismerkedett Hatvany Lajossal, Lukács Györggyel, előszót írt Balázs Béla Bécsben megjelent könyvéhez.[9]
1922 januárjában Mann másodszor jött Budapestre és 12-én a felolvasóestjét a Zeneakadémián tartotta. Kosztolányi Dezsővel találkozott, számára azonban a beteg Móricz Zsigmondnál tett látogatás volt a legnagyobb hatású esemény. A két író különböző habitusa elsősorban, a társalgás nyelvi nehézsége (Tóth Árpád tolmácsolt) másodsorban az egyszeri levélváltáson túl a tartósabb kapcsolatukat megakadályozta.
1923. április 2-án érkezett Mann ismét Budapestre. Néhány napos látogatásának csúcspontja a Zeneakadémia nagytermében megtartott előadása. Mann és Kosztolányi kapcsolata élénkebb lett, amit többszöri levélváltásuk is érzékeltet, de az erősebb érv A véres költő kiadástörténete. Kosztolányi A véres költő (később: Nero, a véres költő) című műve 1922-ben jelent meg. Nem tudni, hogy egy német kiadó érdeklődésére, vagy attól függetlenül Stefan J. Klein lefordította németre a regényt (feltételezhetően az előbbi eset történt), és így Der Blutige Dichter címmel 1924-ben a Wöhrle kiadónál Konstanzban megjelent. A fordítást első megjelenése előtt Kosztolányi személyesen elküldte Thomas Mann-nak, aki lelkes dicsérő levélben válaszolt. A szerző és a kiadó Mann egyetértésével a Kosztolányinak szóló levelet a német kiadás előszavaként megjelentette. A könyv elfogyott, 1926-ban másodszor az Irisnél Frankfurt am Mainban ismét kiadták. A második kiadás egy Diósy Béla[10] úrnak dedikált példánya a mellékelt fotó(ko)n látható.
Thomas Mann és Kosztolányi kapcsolata ezt követően sem szakadt meg. Kosztolányi haláláig három alkalommal személyesen találkoztak, egyszer Budapesten és kétszer Münchenben. Levelezésük sem szűnt meg, tartalmuk azonban észrevehetően üzleti jellegűvé változott. Megszaporodtak Mann műveinek magyarországi kiadásai, többször Kosztolányi baráti segítségét kérte néhány kérdésben. A világhírű Nobel-díjas írónak nem műveinek kiadását, hanem éppen a kiadásra jelentkezők közül az előnyösebb kiadó kiválasztását kellett segíteni.
Varga István[11] tanulmányában lemondóan írja, a két író levélváltásáról a húszas évek második feléből nem tudunk, feltételezhetően kapcsolatuk még volt, de a harmincas évek elejétől folyamatosan lazult. Thomas Mann válogatott leveleit tartalmazó könyvben[12] 1925 és 1930 közötti 46 levélből egy 1925. január 25-én íródott Kosztolányinak.
Varga véleményét cáfolni nem, inkább erősíteni lehet. Mann első budapesti látogatásakor még szállodában lakott, majd azt követően Lukács Józsefnél és Hatvany Lajosnál, mindkét vendéglátójának dedikált könyvét ajándékozta.[13] Nyilvános konfliktust okozott Kosztolányi ötvenedik születésnapjához kötődő történet. A Színházi Élet felkérte Thomas Mannt rövid köszöntő megírására, amire a német író nem válaszolt. Ennek ellenére a hetilap összeállított egy szöveget Thomas Mann aláírással és azt megjelentette.[14] A szövegről és szerzőjéről részletesen írt Réz Pál.[15]
Mely események okozhatták a változást? A róluk szóló irodalom szerzőivel egyetértve, több kisebb-nagyobb indokot lehet felsorolni: a politikához fűződő viszonyuk mind erősebben különbözött, a német író magyarországi kapcsolati rendszere kitágult és több irányba szorosabbá változott (Lukács, Hatvany), a Kosztolányi-kritikusok véleménye eljutott Thomas Mannhoz (Hatvany)[16], Kosztolányi betegsége és a közben fellángolt szerelme összefonódva a magyar írót is tartózkodóbbá tette.
Kosztolányit gyógyíthatatlan betegsége fokozatosan gyengítette, műveinek külföldi és hazai kiadásai lelkierejét erősítették és – bármennyire is profánul hangzik – a folyamatos orvosi kezelést segítették. Lehangoló bizonyíték felesége stockholmi kórházból küldött levele[17]:
„Stockholm 1936. febr 25
Kedves, jó szerkesztő úr,
az uram sajnos nincs olyan
állapotban, hogy ő maga irhasson
s ezért én közlöm szerkesztö úrral,
hogy egyelőre nem dolgozhat[18] s
hogy körülbelül március 8-10-e
táját kerülhet csak haza, Isten
segitségével. Szegény nagyon nagyon
sokat szenved, mélységes igaz
szeretetét küldi s kéri, hogy tartsa
fenn jóindulatát számára…
Én is kérem szerkesztő úr jóindula
tát és türelmet.
Mély tisztelettel hive:
Kosztolányi Dezsőné”
Thomas Mann ismeretlen levele Kosztolányihoz
Thomas Mann első és második budapesti látogatása közötti időszakból Kosztolányi Dezsőnek írt autográf levél 1914. május 31-i dátummal, eredeti borítékban, München 14. 5. 31. 5-6 pecséttel megkerült.
Az eredeti, autográf levél és boríték.
(Fotót itt kérjük megjelentetni.)
Nyomtatott levél németül, betűhív közlésben
München, 31. V. 14.
Lieber Herr Kosztolanyi!
Es war mir eine wirkliche Freude, wieder von Ihnen zu hören und sogar wieder etwas von Ihnen lesen zu können, das kleine Werk ist ja außerordentlich fein und merkwürdig, das Moralische verbindet sich darin aufs Schönste mit dem Nervös-Sensationellen, wenn ich so sagen darf. Ich bin ziemlich sicher, daß es auch auf den Heausgeber des „Forum” seinen Eindruck nicht verfehlen wird, – will aber vorsichtshalber hinzufügen, daß das Forum offenbar eine überwiegend kritische Zeitschrift ist und ihr Verhalten [?] eigentlich wenig kultiviert: Wenn ich mich recht erinnere, hat es seit dem ersten Heft nichts mehr dergleichen gebracht. Nun wir werden sehen. Ich werde das Manuskript eventuell an mich zurücksenden lassen und es noch an anderer Stelle damit versuchen.
Oft und gerne denke ich an meine Budapester Tage zurück. Grüßen Sie Ihre liebe kleine Frau von mir! Ich vergesse sie nie und erinnere, wie sie mir nach der Vorlesung die Rosen in den Wagen reichte. Grüßen Sie auch Ödön Fischer, wenn ich bitten darf. Ich konnte ihm bisher für seine letzte Karte nicht danken, da ich seine Adresse verloren habe.
Leben Sie recht wohl!
Ihr
Thomas Mann.
A levél magyar fordításban:
München, 31. V. 14.
Kedves Kosztolányi úr!
Nagyon örültem, hogy újra hallottam Ön felől, sőt, hogy újra olvashattam valamit Öntől; a kis mű rendkívül finom és különleges, a legszebb módon ötvözi az erkölcsöt a feszültséggel és a szenzációval, ha szabad így mondanom. Egészen biztos vagyok benne, hogy a „Fórum” szerkesztőjére sem lesz hatástalan, – de elővigyázatosságból hozzátenném, hogy a Fórum nyilvánvalóan egy túlnyomórészt kritikus folyóirat, és hozzáállása valójában nem túl kifinomult: Ha jól emlékszem, az első szám óta nem publikált ilyesmit. Hát majd meglátjuk. Lehet, hogy visszaküldetem a kéziratot, és máshol próbálkozom vele.
Gyakran és szívesen gondolok vissza budapesti napjaimra. Adja át üdvözletemet kedves kis feleségének! Soha nem felejtem el őt, és emlékszem, hogy az előadás után a kocsiban rózsát adott át nekem. Adja át üdvözletemet Fischer Ödönnek is, ha kérhetem. Még nem tudtam megköszönni az utolsó lapot, mert elvesztettem a címét.
Éljen boldogan!
Az Ön Thomas Mann-ja
A Thomas Mann-levél tartalma
A levélből rövidsége ellenére több érdekes információ kiolvasható és következtethető. A megkerült levél dátuma 1914. május 31, a német író 1913 decemberi első, budapesti látogatása után az első dokumentum. Mann levele alapján tényként kell elfogadnunk, ha Kosztolányi „a kis művet” elküldte, ahhoz kísérőlevelet írnia kellett, amit sajnos nem ismerünk.
Első találkozásuk után öt hónappal a magyar költő Mann segítségét kéri. Feltételezhető, a két író pár nap alatt közel került egymáshoz, amit Kosztolányi nyelvismerete, társalgási készsége is elősegített. Barátságot említeni túlzás lenne annál is inkább, hisz az 1922-es újabb, budapesti látogatásig csak az itt közölt levél ismert. A további levélváltás lehetőségét kizárni nem lehet, de csekély az esélye, hogy volt, és mindkettő levél lappang vagy elkallódott.
Mann dicsérő szavai Kosztolányinak jól eshettek, kevésbé, ha az elküldött új írása nem jelent meg. A fellelhető bibliográfiákban az 1914-et követő egy-két évben sem a Forum-ban, sem másik folyóiratban Kosztolányi-mű nem található. Legközelebb 1924-ben A véres költő című regénye jelent meg németül.
Kosztolányi írói-alkotói munkája mellett, az irodalmi szervezést is fontosnak tartotta, igyekezett nem csak műveit külföldön az ország nyelvén megjelentetni, hanem a külföldi irodalom itthoni megismerését saját fordításaival terjesztette. Mann utal az 1913-ban Die Magische Laterne (A bűvös lámpa) című német nyelvű antológiára[19], amelyben az 1911-ben Bolondok és az 1912-ben Beteg lelkek című elbeszélő kötetekből válogatott novellákat Stefan J. Klein fordításában olvashatta. Arany Zsuzsanna írja: „Kosztolányi nevét Ausztriában ekkor már ismerték, mert novellái rendre jelentek meg a nyelvfilozófiai és teológiai esszéket egyaránt közlő expresszionista Der Brenner, a radikális modernizmus egyik centrumát jelentő Der Sturm, valamint a Saturn című folyóiratokban”.[20]
Kosztolányi életében három műve német fordításban (A véres költő második, harmadik kiadásban is), egy-egy angolul, olaszul, lengyelül és horvátul jelent meg. Mindez sok vagy kevés, eldönthetetlen. További külföldi sikereit a PEN Klub magyar elnökekénti vitája és súlyos betegsége is korlátozta.
Mann levelének befejező mondatában kéri a magyar írót adja át üdvözletét Fischer Ödönnek, azaz Halasi-Fischer Ödönnek, aki az első budapesti látogatására meghívta, az utazását előkészítette.
Külön szerencse, hogy a boríték a levéllel együtt megkerült. A boríték postai pecsétjén a dátum hivatalos adata a Mann kézírásával leírt dátummal azonos, a levelet az írás napján a postán feladta. Thomas Mann és a posta a német általános gyakorlat szerint München 31. V. 14., illetve München 31. 5. 14. dátummal írta és küldte Kosztolányinak a levelet. E szerint a dátum: 1914. május 31., ami a magyar helyesírási szabálynak is megfelel.[21] Csekély magyarázkodással a levél tartalma alapján Mann és Kosztolányi kapcsolatrendszerébe az 1931. 5. 14. dátummal is „beférne”, de az esetleges bizonytalanságot a címzés kizárja: Budapest. Fehérvári út 15/a 5. [emelet] 12.
Kosztolányi 1913 elején az Újpesti rakpart 6/B-ből költözött a Fehérvári út 15/A alatti (mai Bartók Béla út) Szent Imre Kollégium bérházának az ötödik emeletén lévő négy szobás bérelt lakásba, majd a Kosztolányi család 1916 elejétől a Logodi utca 1-ben lakott.[22] A könyv pontatlan adatot is közöl: „Üllői út 21. Kosztolányi 1907 és 1919 között e házban lakott.”
[1] Nagyereskedő, újságíró; a Világ című polgári radikális napilap megalapításában is részt vett. Az első világháború alatt a lap tudósítójaként a német nagyvezérkar belgiumi sajtóosztályának tagja. 1922-től a Magyar Cobden Szövetség alapító elnöke. A Magyar Cobden Szövetség Értesítője, majd a Cobden (1934-39) című folyóirat szerkesztője.
[2] Mádl Antal, Győri Judit (szerk.): Thomas Mann és Magyarország, Gondolat, 1980, 37-42.
[3] Győri Judit: Thomas Mann Magyarországon. (Felolvasóestjeinek története és sajtóvisszhangja.) Modern Filológiai Füzetek. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968; Győri Judit–Mádl Antal (szerk.): Thomas Mann és Magyarország. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1980; Réz Pál: Thomas Mann és Kosztolányi Dezső: Thomas Mann ismeretlen levelei, [Budapest]: [Akadémiai Ny.], 1960., 390-403.
[4] Győri J.: i.m. 21-22.; Réz P.: i.m. 39.
[5] Réz P.: i.m. 394-398.
[6] Thomas Mann és Magyarország… 47-48.
[7] osztrák költő és újságíró
[8] Nyugat, 1913. december 1.
[9] Győri J.: i.m. 31.
[10] Diósy Béla (1863–1930) zenekritikus, újságíró, főiskolai tanár
[11] Varga István: Thomas Mann és Kosztolányi Dezső kapcsolata. Üzenet, 1975/3-4. 191-199.
[12] Thomas Mann: Levelek. (Válogatta Domokos Mátyás és Réz Pál.) Európa Könyvkiadó, Budapest, 1965.
[13] Lukács Józsefnek szóló ajánlás Goethe und Tolstoi, Aachen, 1923, Die Kuppel. (Központi Antikvárium, 165. aukciója, 78. p.), a Hatvany Lajosnak szóló könyv címét nem ismerjük, a dátum 1936. XI. 11. (a fotó Thomas Mann és Magyarország című könyvben látható).
[14] Arany Zsuzsanna: Kosztolányi Dezső élete, Osiris Kiadó, Budapest, 2017., 432.
[15] Réz Pál: Három kis adalék Thomas Mann magyarországi kapcsolataihoz. Irodalomtörténet 59. (1977) 1., 232-236.
[16] Arany Zsuzsanna, i. m., 431-432.
[17] Két oldalas autográf levél, félbehajtott levélpapíron, magántulajdonban.
[18] Kosztolányi 1936. november 3-án meghalt és az évben megjelent még a Tengerszem című elbeszéléskötete, feltételezhetően a kiadáshoz kapcsolódóan kellett (volna) Kosztolányinak dolgoznia.
[19] Die Magische Laterne, Heidelburg, Saturn-Verlag, 1913.
[20] Arany Zsuzsanna, i. m., 281.
[21] A nemzeti szabályok vegyesek, a magyarral (év. hó. nap.) az angol, a német, az olasz és a francia is ellentétes (nap. hó. év.)
[22] Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig. Accord, 2004., 83, 214, 238.