Kissé leegyszerűsítve, de a lényeget nem elfedve („elkenve”) Görögország feladata kettős:

• az állam adóbevételét növelni, kiadásait csökkenteni kell;

• a gazdaságot hosszú távon is működő pályára kell állítani.

A két cél – a megszorítás és a beruházás ösztönzése -, ha nem is segíti egymást, de nem szabad és nem is kell egymást kizárónak tartani. Amivel reálisan számolni kell:

• a hitelezők követelése behajthatatlan, ennek ellenére most azt elengedni nem szabad (országon belül a közteherviselő-képesség kényszerét fellazítaná, országon kívül precedenst teremtene);

• a társadalmi és a politikai feszültség növekedésével párhuzamosan az ország kormányozhatóságát és politikai stabilitását fenn kell tartani.

A célhoz vezető út eszközei szűkösek, sok választási lehetőség nincs. Fölösleges időhúzás biztosítékokról, garanciákról, fedezetekről vitatkozni, kellő erejű biztosítékok nincsenek, így nem oldanak meg semmit. Mind az Európai Uniónak, mind Görögországnak kizárólag a német javaslat lehet célszerű. Eszerint Görögország az Európai Unió tagjaként az eurózónából „átmeneti” ideig lépjen ki, vezessék vissza a drachmát. Az átmenetiség (ami lehetne öt vagy tíz év) csak lehetőség, öt vagy tíz év múlva, ha a görög gazdaság az újbóli csatlakozásra alkalmas és Görögország a lehetőséggel élni akar, akkor a szokásos „ceremónia” nélkül ismét az eurózóna tagja lehet.

Mi az értelme a mai kilépés és a későbbi visszalépés támogatásának? A lényege röviden és egyszerűen megválaszolható. Az euró helyett ismét Görögország pénze a drachma. Visszavezetésekor az euró/drachma árfolyamát meghatározzák. Feltehetően a görög kormány érdekeinek megfelelően a drachmát ugyan túlértékelik, de piaci hatásokra rövid idő alatt előre nem becsülhető mértékben leértékelődik. A drachma leértékelődése a kormánytól függetlenül, a kormány döntése nélkül normatív módon a béreket, a nyugdíjakat és más költségvetési transzfereket az áremelkedéssel arányosan szintén leértékeli. A lakosság számára bekövetkező drasztikus reáljövedelem csökkenésért nem a kormány, hanem a piac lesz így a felelős. Ezt követően a kormány elkezdheti az adórendszer átalakítását, az adózási morál javítását, a gazdasági struktúra átalakításának a segítését. Az Európai Uniónak ehhez kell a politikai, a pénzügyi támogatást biztosítani, a görög működő tőke importot ösztönözni.
Az út politikai szempontból göröngyös, a lakosságnak fájdalmas, de csodák nélkül szerethetőbb nincs. A más irányú döntést vagy a görög vagy az európai társadalom elégedetlensége fogja megsemmisíteni

(Pénzügyi Szemle online, 2015. július 16.)