Bevezető
Baumgarten Ferenc gazdag zsidó család leszármazottja. Iskoláit Budapesten végezte, 1903-ben a budapesti egyetemen történelemből doktorált, majd tudományos érdeklődése megváltozott, történészből esztéta lett. Harmincéves korától Berlinben és Münchenben élt. Írásai, előadásai, nem utolsó sorban személyisége alapján a német szellemi élet ismert és rokonszenves képviselőjévé emelkedett. 1923-ban budapesti látogatásán először Babitséknál az esti vacsora során közölte a költővel, alapítványt kíván létrehozni és irodalmi kurátornak őt kéri fel, majd volt iskolatársát, Basch Lóránt ügyvédet megbízta végrendeletének megfogalmazásával és felajánlotta a jogi képviseletet is betöltő másik kurátori megbízást. A magánvégrendeletet átdolgozta és 1923. október 17-én közjegyzőnél letétbe helyezte.[1] Baumgarten Ferenc 1927. január 18-án Ótátrafüreden a későn érkező orvosi segítség okán elhunyt.[2]
A végrendeletet a kihirdetése után, Baumgarten fivérei hivatalos úton megtámadták. Hosszas egyezkedés után, feltételezhetően a nyilvánosság felháborodására[3], igényüket visszavonták, és kárpótlásként az örökölt vagyon egy évi jövedelmét kapták meg. Ezzel az Alapítvány működése elől minden akadály elhárult. 1929. december 5-én megalakult a Tanácsadó testület, elnöknek Ambrus Zoltánt választották. Tagjai: Mikes Lajos, Osvát Ernő, Réti István, Schöpflin Aladár, Szegfű Gyula, Thienemann Tivadar, Vojnovich Géza. 1929. január 18-án, a Baumgarten Ferenc halálának évfordulóján megtartott ünnepi ülésen a díjakat első alkalommal kiosztották.[4]
Előzetes megjegyzések
Az eredeti dokumentumok között olvasható a minisztériumnak „Gróf Miniszter Úr meghagyására” a Tanácsadó testület tagjához, Voinovich Gézához intézett kérdés. Voinovich a „Gróf Miniszter Úrhoz” címzett és elküldött, kézzel írott levélben többek között azzal indokolja Tersánszky Jenőnek megítélt évdíját, hogy „igaz, szemérem elleni vétségért el volt ítélve, de titkos szavazás utján a testületnek nagy többsége szavazott rá (még Gulácsy Irénnel szemben is), ugyhogy nem volt mellőzhető, azt is felhozták, hogy ezen ítélet óta a közoktatási minisztérium részéről már segélyben részesült.”
A válaszmondat valós, de nem teljes. Basch Lóránt leírása szerint az első formális jelölőülés 1928. december 12-re esett és a testület minden tagja jelen volt.[5] Osvát nyolc írót jelölt, másodikként Tersánszkyt. A döntő ülést december 31-én tartották, de közben a két kurátor külön beszélt Schöpflinnel és Osváttal: közölték velük, a nyolc évdíj helyett tízet osztanak ki, a plusz kettőt ők kapják. A szavazáskor Tersánszky kiesett, helyette egy meg nem nevezett fiatal irodalomtörténész kapta volna tizedikként az évdíjat. Másnap, újév reggel Osvát felhívta Basch Lórántot és közölte vele: „Álmatlan éjjelem volt. Az nem lehetséges, hogy Tersánszky ne kapjon díjat… Adják oda neki az én díjamat.”[6] Babits Tersánszky jelölésével egyetértett és másnapra, január 2-re a Tanácsadó testületet ismét összehívta, ahol Tersánszkyt megszavazták. A megismételt szavazás nem volt jogszerűtlen, a Tanácsadó testület ügyrendjét csak 1930. november 25-én fogadták el.
Babits és Osváth viszonya nem volt barátinak mondható. Osvát véleményét Babits mégis elfogadta, mert a Tersánszky helyett jelölt személyt nem vállalta volna fel, másrészt feltételezhetően erkölcsi érzékét felháborította ugyanezen mód, ahogy a Bécsben megjelent és engedélye nélkül később Magyarországra bevitt erotikus versfordításait tartalmazó kötetért ellene indítottak.
Végül megemlítjük, Babits és Basch a miniszternek címzett szakmai véleményükben Tersánszky utólagos felterjesztésének indokaként a Tanácsadó Testület egyik tagjának a távollétére hivatkoznak. A távollét igaz lehetett, de a későbbi szavazás nem amiatt történt.
Az alapítványi jegyzőkönyvek formai leírása
Az alapítvány öt db kétrét hajtott papírlapot küldött a Vallás- és Közoktatásügyi minisztériumba, amelynek mérete 340 x 210 mm. Mind az öt lap tetején bal oldalt két sorban Baumgarten Ferencz Irodalmi Alapítvány, alatta – a titkosított határozat kivételével – négy lapon Alapítványi Ügyvivő nyomtatott szöveg olvasható. Három összehajtott lap hátsó, negyedik oldalán a kézzel kitöltött minisztériumi iktató pecsét, egy lapon még Dr. Basch Lóránt ügyvéd (Budapest) hitelesítő bélyege található.
Az öt lapon Babits Mihály három, Ambrus Zoltán kettő, Basch Lóránt öt autográf aláírása szerepel. A minisztériumi tisztségviselők feljegyzései négy azonos méretű szóló és egy kétrét hajtott lapon olvashatók. A gépelt szöveghez kézzel írt kiegészítések és gépelt beszúrások tartoznak. Több autográf olvasható (pl. Pilinszky) és olvashatatlan aláírás hitelesíti a szövegeket. Az első lap a Minisztérium nyomtatott iktatási lapja. A jobb felső sarokban kézzel piros ceruzával írva, aláhúzva, felkiáltójellel Sürgős! jelzést kapott.
Az iratok eredeti szerkezetét igyekeztünk követni, a helyesíráson nem változtattunk. Az autográf aláírásokat kinyomtattuk.
A dokumentumhoz tartozik a minisztériumi szövegben is említett levélboríték, amelyben Voinovich Géza másfél oldalon kézírással a minisztériumi tisztviselők kérdésére válaszol.
A kuratórium határozata (betűhív átirat)
A Baumgarten Ferencz Irodalmi Alapitvány kuratóriuma az l929. évre egyhangu határozatával a következő iróknak juttat az alapitólevél értelmében egyenként 4000.- pengőt tevő évdijat, ugymint:
1./ Elek Arthur müvészeti kritikusnak és essayirónak; /Budapest/, –
2./ Erdélyi József költőnek /: Pilisszántó : /, –
3./ Farkas Zoltán müvészeti kritikusnak /: Budapest : / azzal a megbizással, hogy az alapitó összes müveit magyar nyelven sajtó alá rendezze, –
4./ Juhász Gyula költőnek /: Szeged : /, –
5./ Kárpáti Aurél irodalmi kritikusnak és essayirónak / : Budapest : /, –
6./ Osvát Ernő irodalmi kritikusnak / : Budapest : /, az alapitó oklevél 24.§. 3. bekezdése alapján, –
7./ Schöpflin Aladár irodalmi kritikusnak és essayirónak /: Budapest : /az alapitó levél ugyane rendelkezése alapján, –
8./ Szini Gyula szépprózairónak / : Budapest : / , –
9./ Tamási Aron erdélyi szépprózairónak / : Kolozsvár, Cluj : /. –
A kuratórium e döntésénél tekintetbe vette az alapitvány tanácsadó testülete 1928. december 5.-i ülésén hozott azon határozatát, miszerint „a tudományos irók részére fenntartott évdíjakban elsősorban az irodalmi és müvészeti kritikusok és essayirók részesittessenek és hogy a szépirodalmat is müvelő kritikusok az évdijak odaitélésénél, mint tudományos irók szerepeljenek”, továbbá, hogy „magyar iró alatt állampolgárságra való tekintet nélkül minden magyar ember értendő, aki tollával a magyar irodalmat szolgálja. – „
A kuratórium egy tizedik hely betöltése tárgyában még nem határozott és erre vonatkozó határozatát pótlólag fogja beterjeszteni. –
A kuratórium megemlitendőnek tartja, hogy Harsányi Kálmány költőt évdijban azért nem részesitette, mert sulyos betegsége csak rendkivüli segély alakjában megvalósitható sürgős támogatást tett szükségessé, és az alapitólevél l3. §-a értelmében ugyanaz az iró évdijban és segélyben is nem részesithető . –
Kelt Budapesten, 1929. január 2.-án.
Basch Lóránt Babits Mihály
az alapitvány kurátora az alapitvány kurátora
Az alapitvány tanácsadó testülete a fentmegnevezett irók évdijban való részesitése ellen, 1928. évi decernber 31.-én megtartott ülésében történt közlés után észrevételt nem tett; ugyanezen alkalomból oly határozatot hozott, mely szerint kivánatosnak tartja, hogy jelen irat a közzététel napjáig z á r t b o r i t é k b a n, teljes titoktartás mellett kezeltessék. –
Budapest, 1929. január 2.
Ambrus Zoltán
a tanácsadó testület elnöke
Határozatok felterjesztése
Nagyméltóságu m. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Ur!
A Baumgarten Ferencz Irodalmi Alapitvány kuratóriumának 1929. évre szóló évdij-odaitélő határozatait, zárt boritékban csatatoltan az alapitólevél 28.§-ának 2. bekezdése értelmében felterjesztem.-
Mély tisztelettel
Basch Lóránt
alapitványi ügyvivő
Felterjesztés címzése
Nagyméltóságu gróf Klebersberg Kunó m. kir. vallás- és közoktatásügyi Miniszter Urhoz,
Budapest.
felterjesztése:
a Baumgarten Ferencz Irodalmi Alapitvány kuratóriumának, képv. az alapitványi ügyvivő által, az 1929. évi évdijodaitélő határozatok tárgyában.
Újabb határozat
A Baumgarten Ferencz Irodalmi Alapitvány kuratóriuma az 1929. évre egyhangu határozatával 4000.- pengő évdijat juttat az alapitólevél rendelkezései értelmében T e r s á n s z k y J. J e n ő széppróza-irónak, / : Budapesten : /.-
Kelt Budapesten, 1929. január 10.
Basch Lóránt Babits Mihály
Az alapitvány tanácsadó testülete az alapitólevél 24. §-a értelmében Tersánszky J. Jenőnek évdijban való részesitése ellen észrevételt nem tett.
Kelt Budapesten, 1929. január 10.
Ambrus Zoltán
a tanácsadó testület elnöke
Újabb határozat felterjesztése
Nagyméltóságu m. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Ur!
szám alatt iktatott előterjesztésem kiegészitéseül a kuratórium nevében tisztelettel felterjesztem az 1929. évre szóló tizedik évdij odaitélését tartalmazó határozatot csatoltam, zárt boritékban.
Mély tisztelettel:
Basch Lóránt
alapitványi ügyvivő
Újabb határozat címzése
Nagyméltóságu gróf Klebersberg Kunó m. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Urhoz, Budapest.
felterjesztése
a Baumgarten Ferencz Irodalmi Alapitvány kuratóriumának, képv.: az alapitványi ügyvivő által, az 1929. évi évdijodaitélő határozatok tárgyában.
A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztérium hivatali véleményezése (betűhív átirat)
Első vélemény
A Baumgarten Ferencz irodalmi alapitvány kuratóriumának évdij odaitélő határozatait az alapitványi ügyvivő azzal a kéréssel mutatta be, hogy ezen határozatok szigoruan hivatalos titokként kezeltessenek, nehogy az évdijban részesitett irók névjegyzékének közzétételéig a határozatok tartalmából valami kiszivároghasson. Az ügy elintézése sürgős lenne, hogy anévsor az alapitólevél 11.§-a értelmében folyó hó 18-án közzé tehető legyen és mert ha a minisztérium 30 nap alatt nem semmisiti meg, a határozat végrehajtható. A művészeti ügyosztálynak az a véleménye, hogy a szóbanforgó alapitvány tiz rendbeli évdijára kijelölt irók között több olyan is akad, akik helyett sokkal érdemesebb irókat lehetett volna az évdijban részesíteni. Részben azért, mert munkásságuk magasabb művészi értéket képvisel, részben azért, mert lelkük egész melegével a mélyen sujtott nemzet fájdalmának adnak tiszta költői hangot és értékes igéretet képviselnek a jövőre nézve, részben pedig azért, mert a megjutalmazásra kijelöltek némelyikének munkássága nagyobbszabásu munkásságban /önálló kötetekben/ vagy nem, vagy alig jelentkezett, hanem tulnyomólag muló életü, napi kritikákra szoritkozott. Minthogy azonban az alapitvány alapitó oklevele csupán abban az esetben teszi lehetővé, hogy a legfőbb felügyeleti hatóság a kurátorok intézkedését megsemmisitse, ha olyan irókat hoznának javaslatba, akiknek dijban való részesitése az alapitólevél rendelkezéseivel, merőben ellenkezik, ha olyas valaki hozatnék javaslatba, aki nemzetellenes tendenciát követ, vagy működése a közrendre, vagy közerkölcsökre kétségtelen veszélyt jelent, /24. §./ és ezek a végső konzekvenciák is le nem vonhatók, annál is inkább, mert a tanácsadó testület is hozzájárult ezekhez a kijelölésekhez: ennélfogva a müvészeti ügyosztály kénytelen tudomásul venni a közölt névsort. Ezenkivül az ügyosztály méltányolja azt a helyzetet, hogy az alapitványból részesitendő irók a mai végtelenül nehéz gazdasági körülmények között nehezen várják a dij folyósitását.
Az ügyosztály továbbá megjegyzi azt is, hogy a névsorban felsoroltak között a szó szorosabb értelmében vett tudományos iró egyáltalában nem szerepel, mert kissé erőltetett a kuratoriumnak az az okoskodása, hogy „a szépirodalmat is művelő kritikusok az évdijak odaitélésénél, mint tudományos irók szerepeljenek”. Ily ötletszerü határozatokkal a tudományos irókat könnyen és máskor is el lehet ütni a dijazástól, már pedig az alapító célzatával ez ellenkezne. /Erre való tekintettel a IV. ügyosztályt is indokolt lenne megkérdezni./
Végül megjegyzi az ügyosztály, hogy az alapitó oklevél szerint 30 napi határidő adatott arra, hogy indokolt esetben a főfelügyeleti hatóság megsemmisitheti a kuratoriumi határozatot /28.§./. Minthogy a kuratorium csak néhány nappal ezelőtt küldötte fel a határozatokat és január hó 18-ára már ki is tűzte a dijak odaitélésének ünnepélyes kihirdető ülését, ezzel tulajdonképpen illuzorikussá tette a főfelügyeleti hatóság jogát. A III. ügyosztály fölkéri a t. X. társosztályt, méltóztassék a kuratoriumot figyelmeztetni arra, hogy a jövőben határozatait olyan időben terjessze föl, hogy a 30 napi határidő betartható legyen.
A IV. ügyosztály az évdijban részesitendő irók névsorának áttekintésénél elsősorban megállapitja, hogy az irók kijelölése nem történt az alapítólevél 11.§-ában le szögezett azon elv szerint, hogy az alapitvány jövedelméből az évidijak „lehetőleg egyenlő arányban szépirók és tudományos irók támogatására” fordittassék. A bejelentett tiz iró közül öt müvészeti, illetve irodalmi kritikus, akikre nézve a kuratórium azt mondja, hogy ezeket tudományos iróknak tekinti. A IV. ügyosztály nem tartja helyesnek és elfogadhatónak a kérdésnek ilyen beállítását mert az irodalmi és müvészeti kritika lehet ugyan szigoruan tudományos, de nem szükségképpen az, sőt rendszerint nem is az. Kivált nálunk a napilapokban és folyóiratokban olvasható kritikák javarészt nem tartoznak a tudományosság körébe. Hazánkban a tudományos irodalom, különösen a legutóbbi években igen fellendült és kiváló nevek által van képviselve a tudományok müvelésének minden ága; nem fogadhatja el tehát a IV. ügyosztály az alapitólevél 11.§-ában foglalt határozmány végrehajtásául a fentebb emlitett beállitást, ennek alapján megfontolandónak tartja a bemutatott névsorra vonatkozó határozat megsemmisitését, amely különben is az alapitólevélben biztositott 30 napi határidő figyelmen kivül hagyásával elkésve mutattatott be. A bemutatott névsorban szereplő Osvát Ernő, akit ők maguk is csak irodalmi kritikusnak neveznek, semmikép sem tekinthető eddigi müködése alapján tudományos irónak. Elek Artur és Kárpáti Aurél, akiket ők essayiróknak is neveznek, igazi tudományos munkásságot eddig nem fejtettek ki s tevékenységük sokkal közelebb áll az irodalmi tevékenységhez. Farkas Zoltán és Schöpflin Aladár volnának azok, akik beleszámithatók a tudományos irók sorába, mivel az irodalomtörténet müvelése terén dolgoznak. Szükséges volna tehát Osvát, Elek és Kárpáti mellőzésével 3 tudományos iró jelölése.
Nem hagyhatja szó nélkül még az ügyosztály azt sem, hogy az alapitólevél 24.§-a értelmében a tanácsadó testület tagja csupán kivételesen, indokolt esetekben, a kuratórium egyértelmü határozata alapján kaphat évidijat. Nyilvánvaló, hogy ez eljárás csak egészen különösen kivételes esetekben lett volna alkalmazható és semmiképpen sem áll az idézett paragrafus határozataival összhangban, hogy mindjárt az első adományozás alkalmával a tanácsadó testületnek nem is egy, hanem két tagja van javaslatba hozva, közöttük az egyik /Osvát/ akit a munkássága semmiképpen sem kvalifikál tudományos irónak, és igy évdijat még abban az esetben sem kellene kapnia, ha nem is volna a tanácsadó testület tagja. Feltétlenül kivánatos, hogy a kuratórium a 24. §. értelmében jelölje meg azt a rendkivül jelentős okot amellyel e kivételes eljárást igazolja.
A IV. ügyosztály azt kifogásolja, hogy a jutalomban részesitendő 10 iró közt azon 5 közül, akiknek a kuratorium a jutalmat, mint tudományos iróknak itéli oda, csupán 2 tekinthető tudományos irónak /Farkas Zoltán és Schöpflin Aladár/ és igy az alapitólevél azon rendelkezésének, hogy az évdijak lehetőleg egyenlő arányban jussanak szépirók és tudományos iróknak nincs elég téve.
A IV. ügyosztálynak ezt a véleményét nem osztom, egyrészt mert az alapitólevél 11 §-a csupán azt kivánja, hogy szépirók és tudományos irok „lehetőleg” részesüljenek egyenlő arányban, másrészt pedig mert az alapitó végrendelete azt mondja, hogy „akár a szépirodalmat akár a tudományt müvelő” magyar irók támogattassanak, tehát semmiféle arányt nem ir elő, már pedig kétség vagy vita esetében az alapitó végrendelete az irányadó.
A IV. ügyosztály második kifogása arra vonatkozik, hogy a tanácsadó testületnek két tagja /Osvát Ernő és Schöpflin Aladár/ részesül jutalomban anélkül, hogy ez megindokoltatnék, pedig az alapitólevél 24. §-a értelmében tanácsadó testületi tag „csupán kivételesen indokolt esetben” kaphat évdijat. Ez a kifogás ugyan alapos, mind azonáltal van szerencsém javasolni, hogy ez alkalommal kivételesen hagyjuk jóvá a határozatot ebben a részében is, egyrészt mert a tanácsadó testület /Elnök: Ambrus Zoltán/ kifogást nem emel, továbbá az évdijak kiosztása a folyó hó 18-ra mint az alapitó hálálának évforduló napjára van kitüzve s igy a határozatnak részünkről való megsemmisitése az ünnepély megtartásában zavart idézne elő, másrészt pedig olyan külső kezelésü alapitványról van szó, amely fölött való rendelkezést az alapitó kizárólag a kurátorok részére tartotta fönn.
Összefoglalva a fentmondottakat véleményem szerint csupán a tanácsadó testület két tagjának való évdij oda itélés lenne a legkedvezőtlenebb elbirálás esetében megsemmisitendő.
A kuratorium azonban mindenesetre figyelmeztetendő lesz, hogy a jövőben szigoruan az alapitólevél rendelkezéséhez tartsa magát és határozatait oly időben terjessze fel a vkm.-hez, hogy az alapitólevél által a határozat megsemmisitésére engedett 30 nap betartásával tüzessék ki az évdijak odaitélését kihirdető ülés ideje.
Budapest, 1929. január hó 16.
Második vélemény
Gróf Miniszter Ur meghagyására egyrészt Vojnovich Gézához, aki a tanácsadó testületnek is tagja, kérdés volt intézendő, másrészt a kurátorok is részletes indokolásra voltak felszólitandók.
Vojnovich Géza a gróf Miniszter Úrhoz intézett és idemellékelt levelében kijelenti, hogy a tanácsadó testület s a kurátorok minden tekintetben körültekintéssel válogatták össze az évdijban részesitendők névsorát.
Kitér arra is, hogy miért részesül a tanácsadó testület két tagja is évdijban s erre nézve azt mondja, hogy ezt az illetők személye érthetővé teszi. Annak okául pedig, hogy „tudományos” irók nem vétettek eléggé figyelembe azt adja elő, hogy a tudománnyal foglalkozók sokkal hamarabb kerülnek hivatali fizetési osztályba s ezzel „ellátott” helyzetbe, mint a szépirók vagy kritikusok, akik jobban rá vannak szorulva támogatásra.
A kurátorok dr. Gévay Wolff államtitkár úr által történt meghallgatásuk alkalmával, de idemellékelt irásbeli felterjesztésükben is részletesen megindokolják az észrevétel tárgyává tett határozatukat.
Van szerencsém még tisztelettel megjegyezni, hogy a kurátorok figyelmeztetve lettek, egyrészt arra, hogy az alapitólevélnek a tudományos irók évdijban való részesitésére vonatkozó rendelkezését kellő és nagyobb figyelemben részesitsék, másrészt, hogy a jövőben évdijat odaitélő határozataikat oly időben terjesszék fel, hogy a vk. minisztériumnak a döntésre az alapitólevél által biztositott 30 nap rendelkezésére álljon, illetőleg, hogy az évdijban részesitendők névsorának kihirdetése csak a 30 nap letelte utáni időben történjék.
A fentiek alapján az évdijat oditélő mostani határozat kivételesen tudomásul veendő lenne.
Budapest, 1929. január hó 28.
Babits Mihály és Basch Lóránt kurátorok szakmai véleménye (betűhív átirat)
Nagyméltóságú m. kir. Vallás és Közoktatásügyi Miniszter Ur!
Kiegészítéséül azon előterjesztéseinknek, amelyeket Nagyméltóságod elé az évdijak kiosztása tárgyában a Baumgarten Ferencz Irodalmi Alapitvány képviseletében az alapitó oklevél 28. §-a értelmében előterjesztettünk, a következőket bátorkodunk előadni:
Osvát Ernő és Schöpflin Aladár tanácsadó testületi tagoknak évdijban való részesitése az alapitó oklevél 24. §-ának utolsó bekezdése alapján történt a kurátorok egyértelmü határozatával.
Ezen határozatunkat a tanácsadó testület 1928. december 31.-én megtartott ülésén részletesen indokoltuk.- Ez a két kiváló magyar kritikus, aki saját anyagi helyzetére való minden tekintet nélkül vállalta azt, hogy nehéz és felelősségteljes munkánkban segítségünkre lesz, önzetlen és kizárólag meggyőződését követő munkálkodásával elkerülte az anyagi sikerek utjait; mindketten igen szerény anyagi viszonyok között élnek; Schöpflin Aladárt, – ki egy kiadóvállalat csekélyfizetésü alkalmazottja, – két fiú felnevelésének gondja terheli, mig Osvát Ernő a legszükösebb viszonyok között beteg leánygyermekének eltartásáról is gondoskodni kénytelen. – Nevüket felemlitettük a tárgyalások során már az alapitólevél idézett szakaszának megszövegezésénél is, mint akiknél arra gondoltunk, hogy évdijban fogjuk részesiteni, viszont részvételüket a tanácsadó testületben nélkülözni nem tudjuk. – Mindkét döntésünket a tanácsadó testület elnökénél bejelentettük és teljes helyeslésével találkoztunk.- Az a kivételesen indokolt eset, mely az alapitvány jövedelmeiből való részesités előfeltételét képezi, mindekttőjüknél egyaránt fennforog.-
Előterjesztésünkben utaltunk arra is, hogy a tudományos irók közül a kritikusok és essayirók részesitése a tanácsadó testület ilyértelmü határozatán alapszik. A tanácsadó testület ezen állásfoglalásának indoka egyrészt az alapitónak a végrendeletből kitetsző akarata, mely szerint irodalmi alapitványt létesitett és irót bizott meg annak irányitásával aki valamely tudományos munka tudományos értékének megállapitására kellő tájékozottsággal nem is birhat, de amellett maga az alapitó példája és munkássága is arra enged következtetni, hogy előtte, amidőn a tudományt mivelő irók támogatását is belevonta az alapitványi feladatok körébe, elsősorban az irodalmi és müvészeti essayirók és kritikusok részesitése lebegett; végül, miután a szigoruan vett tudományos iróknak hivatali állásaik révén megélhetésük biztositva van, míg a kritikusok és essayirók csak függetlenségük kockáztatásával és igy is csak nehezen tudják megélhetésüket biztositani: az anyagi rászorultságnak aránytalanul nagyobb mérve állapitható meg a kritikusok és essayiróknál, semmint a kutató tudományok mivelőinél, amire alapitványunk természeténél fogva különös figyelemmel kell lennünk. – Mindazonáltal különös gondot forditottunk, – ép az alapitó fiatalkori munkásságára való tekintettel, – a történettudományi irodalom müvelőire és erészben dr. Szekfü Gyula egyetemi tanárt kértük fel ajanlások megtételére; ő megnevezett is három fiatal történettudóst, azonban annak a véleményének adott kifejezést hogy ezeknek müvei, amelyek kutfőpublikációk bevezetését képezték, nem birnak oly irodalmi értékkel, hogy iróik az alapitólevél 4. §-ának 4. bekezdésében foglalt rendelkezést tekintetbe véve, az alapitvány jövedelmeiből részesithetők volnának.- Nevezett tanácsadó testületi tagnak óhaját magunkévá téve, az évdijak közzététele alkalmával a müvészi szinvonalú magyar történetirás fejlődése érdekében hangsulyoztuk is, hogy a fentjelzett körülményre való tekintettel még nem láttuk elérkezettnek az időpontot, amidőn a történettudományok irodalmi müvelőit évdijban részesithetjük. – A f. é. január 12.-én pótlólag eszközölt bejelentése a tizedik évdij odaitélésének azért késett, mert ezt a kérdést a tanácsadó testület szavazata alá bocsátottuk és egy tag távolléte folytán a döntés korábban eszközölhető nem volt.-
Bejelentjük végül, hogy Harsányi Kálmán mellett jelentékeny összegü rendkivüli segélyt juttattunk a sulyos betegségből lábadozó özv. Pálffy Jenőné Gulácsy Irénnek, valamint hogy rendkivüli segéllyel kivánjuk lehetővé tenni – s erészben az alapitó szellemében járunk el – Horvát Henrik jeles müforditónak egy magyar lirai anthologia német nyelvre forditását és kiadását.-
Ugy elvi állásfoglalásainkról, mint a rendkivüli segélyek juttatásáról az emlékünnepélyen az évdijak közzététele alkalmával a nyilvánosság előtt nyilatkozatot tettünk.-
Mély tisztelettel:
Babits Mihály
Basch Lóránt
Nagyméltóságu gróf Klebelsber Kunó m. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Urhoz,
Budapest.
előterjesztése
a Baumgarten Ferencz Irodalmi Alapitvány kuratóriumának,
az 1929. évre megállapitott évdijak tárgyában tett bejelentésének kiégészitéséül.
Voinovich Géza levele (betűhív átirat)
Nagyméltóságú
gróf Klebersberg Kuno v. vallás- és közoktatásügyi Miniszter Urnak
Mélyen tisztelt Kegyelmes Uram!
A Baumgarten alapitvány évdijainak kiosztása körül tapasztalt alapos megfontolása hálára kötelez mindenkit, kit ez ügyben felelősség illet.
Hogy az első kiosztásnál a tanácsadó testület két tagja is részesül benne, azt az illető személyek érthetővé teszik. Schöpflint tanulmányai ajánlották, Osváth nevén sem botránkozhatik meg a legfelsőbb ellenpárti sem, oly önfeláldozással szolgálja az irodalmat, sok tehetséget segített a nyilvánosság elé, s az olvasók egész táborát vezette a magyar könyvhöz, a kik addig csak németül olvastak. Hogy essay-iró számba menő kritikus és mübiráló csak négy van a listán s igazi „tudós” egy sem, annak oka az, hogy a tudománynyal foglalkozók sokkal hamarabb kerülnek hivatali fizetési-osztályba s ezzel „ellátott” helyzetbe, mint a szépirók vagy kritikusok, a kik jobban rá vannak szorulva a támogatásra.
A Tanácsadó Testület s a kurátorok tőlük telhetőleg minden tekintetben körültekintéssel válogatták össze a névsort. A legutóbb külön felterjesztett Tersánszky Jenő, igaz, szemérem elleni vétségért el volt itélve, de titkos szavazás utján a testületnek nagy többsége szavazott rá (még Gulácsy Irénnel szemben is), úgy hogy nem volt mellőzhető; azt is felhozták, hogy ezen itélet óta a közoktatási minisztérium részéről már segélyben részesült.
Ezeket felelhetem a föltett kérdésekre.
Nagy tisztelettel
igaz hive
Voinovich Géza
[1] Téglás János: Baumgarten Ferenc élete. A nagyvilág fáradt zarándoka = Kortárs, 2007 (51. évf.), 2. sz.
[2] Téglás i.m., 2007
[3] Basch Lóránt: A Baumgarten Alapítvány. A végrendelettől az életbelépésig = ItK, 1966. 5-6. sz. Megjelent még: Basch Lóránt: A Baumgarten Alapítvány történetéből, Argumentum, 2004, 123-145. oldal
[4] Schöpflin Aladár: Baumgarten Ferenc mint író. Az 1929 január 18-iki Baumgarten-emlékünnepen felolvasott tanulmány. Hozzáférhető: https://epa.oszk.hu/00000/00022/00462/14390.htm#fo1 [Legutóbb megtekintve: 2022. 09. 06.]
[5] Basch Lóránt: Két literátor. Irodalomtörténet, 1958. 2. sz. Megjelent még: Basch i.m.. 2004
[6] Basch Lóránt, i.m. 56. oldal