A Magyar Nemzeti Bank tíz pontba sorolta elvi ajánlásait a kereskedelmi bankokról, a banki tevékenységekről és azok eredményéről. A tíz pont nagyobb részével egyetértek, különösen hangsúlyoznám az átlátható és felelős bankrendszer kritériumot és támogatandónak tartom a tőkeerős bankrendszer, a likvid bankrendszer, a versenyző bankrendszer és a hatékony bankrendszer javaslatokat. Külön pontként kiemelném a nem teljesítő hitelek arányát egy konszenzuson alapuló százalékos szint megjelölésével. A tíz pont egyike (a 4. pont) viszont nem szabályozási és mérlegelési kérdés, hanem elméleti alaptételt érintő tévedés. Hozzászólásomban kizárólag ezt a pontot fejtem ki részletesebben.
Előzetes összegzés
A monetáris intézményeknél (kereskedelmi bankoknál) a hitelállomány független a betétállománytól, ezért a hitel/betét arány sem monetáris, sem reálgazdasági szempontból nem releváns összefüggés. Szabálykénti rögzítése, de még az ajánlása is a gazdaságnak hátrányos lehet. A nem monetáris intézményeknél a hitel/betét arány a releváns mutató, ami a gyakorlatban a likviditási igénytől függően csak száz százaléknál kisebb lehet.
1. Elméleti megközelítés
Már az alcím is („Önfinanszírozó bankok”) vitatható, a konkrét ajánlás téves kiindulópontból adódó hamis következtetés. A mai pénzt a bankok teremtik. A készpénz és a számlapénz formájú jegybankpénzt a jegybank, a számlapénz formájú kereskedelmi bankpénzt a kereskedelmi bankok teremtik. A pénzteremtés alapvető formája a banki hitelnyújtás, és azok a bankok képesek hitelnyújtással pénzt teremteni, amelyek betétgyűjtés és hitelezés mellett pénzforgalmi szolgáltatást is folytatnak. A pénz nemzetközi forgalma és a nemzeti pénzek átválthatósága lehetővé teszi, hogy egy országban teremtett pénzt egy másik országba átvíve (átutalva) és ott a helyi nemzeti pénzre átváltva, a külföldi fizetőeszköz vételével is pénz teremtődjön. Ekkor közvetlenül nem hitelnyújtással teremtődik a pénz, de végsősoron a folyamat kiindulópontjánál igen. A FED hitelnyújtással dollárt teremt, a dollár Magyarországra eljutva, egyik magyar kereskedelmi banknál forintra átváltható.
A kereskedelmi bankok pénzteremtési lehetősége (pénzkínálat) elvileg korlátlan, mértéke a pénzkereslettől függ, amit a hitelképes ügyfelek (vállalatok, háztartások) hiteligénye meghatároz. A pénzkínálat elvileg korlátlan, a gyakorlatban normális feltételek között a kereskedelmi bank működését, így a pénzkínálat lehetséges mértékét automatizmus szabályozza. A banknak folyamatosan, az elszámolási technika alapján napi szinten likvidnek kell lennie. A likviditási követelmény egyrészt az ügyfelek készpénz igényének a kielégítésére vonatkozik, másrészt a bankok közötti pénzforgalmi szolgáltatás jegybankpénz szükségletéből adódik. A kereskedelmi bankok jegybankpénz készletét a pénztárban és a jegybanknál vezetett számlán tartják, illetve nyilvántartják. Ha az ügyfél készpénzt kér, a bank a pénztárából az ügyfél számlájának a terhére a készpénzt átadja, vagy ha szükséges, a kereskedelmi bank a jegybanknál vezetett számlája terhére készpénzt igényel. A jegybanknál vezetett kereskedelmi banki számlán levő jegybankpénzben történik a bankok közötti pénzforgalmi szolgáltatás napi egyenlegének az elszámolása is. Ha a bank számláján lévő jegybankpénz a napi elszámolásnál nem elegendő, a különbözet forrása a bankközi pénzpiacról vagy a jegybanktól felvett hitel, aminek kamat és egyéb költsége a bank eredményét csökkenti.
A bank profitmaximalizáló részvénytársaság (szövetkezet), ezért pénzteremtő képességét, a pénzkínálatot a likviditási kényszer a likviditás fenntartásának az árán (költségén) keresztül korlátozza. Normális feltételek között az automatizmus elegendő a likviditás fenntartásához, azonban nincs biztosíték a feltételek folyamatos meglétére. Egyrészt tévesen vagy szándékosan hibás egyéni és testületi döntés történhet, másrészt a hitelt igénylő ügyfél hitelképessége egzakt módon nem mérhető, ezért a likviditási kényszer és a szolvencia (a kötelezettségek tőkefedezettsége) garantálása állami (jegybanki) szabályozást igényel. Szabályozási eszköz lehet a jegybankpénz tartalékolás kötelező előírása, a bank tőkeellátottságától függő hitelösszeg limitálása, a hitelkihelyezés koncentráltságának a korlátozása, az összeférhetetlenség kizárása.
A kereskedelmi bankoktól monetáris politikai szempontból különböznek azok a pénzteremtésre nem képes hitelintézetek, amelyek betétgyűjtést, hitelezést és pénzforgalmi szolgáltatást együtt nem folytatnak (folytathatnak). Az un. nem monetáris intézmények jegybankpénzben betétet gyűjthetnek, amiből a tagoknak (hitelszövetkezet) vagy a hitelképes háztatásoknak (takarékpénztár) hitelt nyújthatnak. A hitelnyújtás forrása a betét, következésképpen a hitelezés felső korlátja elvileg a betétállomány száz százaléka, gyakorlatilag a betéttulajdonosok jövőbeli szándékából becsülhető likviditási igény teljesíthetősége, ami száz százaléknál kisebb hitelezést enged meg.
2. Egy kitalált példa
A Szerencse nevű sziget (félsziget) kiszakadt egy nagy országból és kikiáltotta a függetlenségét. Létrehozta jegybankját, néhány magán kereskedelmi bank alakult, bevezették az új pénzt, amit például máriásnak neveztek el. A bankok üzleti megfontolásból azonnal hitelezik a kenyér-, a hús- és a tejüzemeket. Az üzemek a magántermelőktől búzát, sertést és tejet vásárolnak, a kenyeret, a húst, a sajtot termelik és a piacon eladják. Az üzemi és banki dolgozók munkabért, az üzemek és a bankok részvényesei osztalékot, a gabonatermelők és az állattartók költségeiket meghaladó árbevételt kapnak. Feltételezve, hogy az új független állam gazdag ország, a magángazdaság skandináv béreket, német osztalékot, francia és holland agrárnyereséget biztosító árbevételt fizet az alkalmazottaknak és a tőketulajdonosoknak. A háztartások (családok) befizetik az adót, megveszik a kenyeret, a húst és a hústermékeket, a tejet és a tejtermékeket akkora árakon, hogy megtakarításaik is képződnek. A háztartások a megtakarításból készpénzt, a bankokban folyószámlájukon látra szóló betétet tartanak (óvatosak), vagy a banki betéteket lekötik, befektetési jegyet, állampapírt, részvényt vásárolnak (spekulálnak). A termelő üzemek visszafizetik a felvett hiteleket, a bankokhoz hasonlóan befizetik az adókat. Az állam az adókból a nyugdíjakat, a nyugdíjasok a hitelbe megvett kenyeret, húst és tejet a termelőknek utólag kifizetik. A termelési és a fogyasztási ciklusnak vége, normális esetben új ciklus kezdődik, mégpedig ismét banki hitelnyújtással. Igen ám, de a jegybank félreértve a mai pénz lényegét, megmondja a helyes hitel/betét arányt. A bankokban elhelyezett betétek összege töredéke a korábbi és az új hiteligénynek. Ha a bankok betartják a jegybanki szabályt az össztermelés ismétlődően kevesebb lesz, a jövedelmek mindaddig csökkennek, míg csak el nem érik a termelés és a jövedelem nélküli állapotot. A formális logika alapján elkezdődhetne a munkamegosztás nélküli, családi önellátó gazdálkodás és a barterkereskedelem.
Elkezdődhetne, de meg nem maradna, mert mint azt a gazdaságtörténet igazolja, a gazdaság törvényei a jogi szabálynál mindenkor erősebbnek bizonyultak, legfeljebb a gazdasági törvényeknek ellentmondó jogi szabályozás rövid távú zavart és társadalmi hátrányt okozhatott és okozhat. Példánk folytatásaként másodszor is kezdetben kialakulna az ún. primitív pénz, majd abból a termelt és néhány évszázad múlva a teremtett pénz.
(Portfolio.hu, 2014. április 23.)