Az elmúlt évtizedekben a nyugat-európai országok munkaerőszükséglete lehetővé tette, míg Jugoszlávia felbomlása után a volt tagköztársaságok (elsősorban Szerbia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina), a KGST megszűnése után Románia, Bulgária, Moldávia, a Közel-Keletről Törökország munkavállalói kihasználták a migráció lehetőségét. Kezdetben mindkét oldal igényei teljesültek, a helyi fölös munkaerőtömeg más országok munkaerőhiányát megoldotta. Az igény lehet állandó foglalkoztatás, akkor a letelepedés a befogadó országban célszerű és általában megtörténik, vagy a mezőgazdasági munka jellemzően időszakos, ekkor az évenkénti ingázás a gyakori megoldás.

A migráció közgazdasági megközelítése és értelmezése az 1980-as években a gyakorlati ismeretek alapján változott. A korábbi felfogással szemben a migrációs döntéseket nem az egyének, hanem a családok, a közösségek hozzák, és a döntések motivációja nem kizárólag a magasabb jövedelem, hanem szempont a jövedelem diverzifikációja is.

A duális munkaerőpiacnak nevezett elmélet a gyakorlati tapasztalatoknak megfelelően rögzíti, a modern ipari államok gazdasága a struktúrájuknak megfelelő számú bevándorlót igényel és azok befogadására rendezkedett be. Az ország primer piaca biztonságos és védett, az érdekképviselet erős, a munkakörülmények jók, a bérek viszonylag magasak. A szekunder piac a „maradék”, amelynek munkaerőigénye a helyi lakosság kínálatát meghaladja. A munkavégzés feltételei a primer piacinál gyengébbek, a munkahelyek betöltése bevándorló munkavállalókat igényel.

Az elmélet egyik iránya a távközlési technológia, konkrétan az internetes kommunikációs kapu lehetőségét hangsúlyozza, míg a másik a közvetítésre kialakított intézmények szerepét emeli ki.

Nem feltétlenül migráció az ún. agyelszívás, ahol magasan kvalifikált és különleges képességű személyeket csábítanak jobb feltételeket biztosító országokba. A csábítást az egyéni szabadság korlátozása nélkül megakadályozni nem lehet, talán nem is kell.

Az automatizáció és a robotizáció munkahelyek tömegét szünteti meg, feltételezhetően a duális munkaerőpiac szekunder részén gyorsabb ütemben és nagyobb hányadban, a primer részén kisebb mértékben. A változás nem csak azt jelenti, hogy a gazdaság korábbi migrációs igénye megszűnik, hanem a korábban bevándorolt munkavállalók munkahelye is. A már letelepedettek az anyaországba nem kívánnak visszavándorolni, a második-harmadik és a további generációk már nem a szülői-nagyszülői országot tartják anyaországnak, hanem ahol születtek és élnek. A korábban bevándoroltakat és letelepedetteket még a kiszorító hatás is sújtja. A primer piacról kiszorult „őshonos” lakosság már a szekunder piacon igyekszik munkát vállalni, csökkentve ezzel a korábban bevándoroltak munkalehetőségét.

A folyamat következménye kettős, egyrészt a munkahelyek száma csökken, a munkaképeskorúak létszáma meghaladja a munkaerőigényt. Ezt a társadalmi konfliktust meg kell és meg lehet oldani. Másrészt a migrációs igény megszűnik, háborús menekültek átmeneti befogadásán túl gazdasági és természeti okokból az európai országok sem az afrikai, sem az ázsiai bevándorlók befogadására nem képesek.

Afrikai és ázsiai országokban már a jelenlegi népességszám is, de különösen az adott országok termékenységi rátája szerinti népességszám növekedés drasztikus mértékben meghaladja a régió eltartóképességét. Elsősorban kevés (lesz) a fogyasztható édesvíz és élelmiszer, másodsorban nincs jövedelmet adó munkahely. Ezek hiányában az ókori népvándorlások mintájára a legújabbkori népvándorlás elkerülhetetlen. A megindult népvándorlásnak emberséges kimenetele nincs, kizárólagos lehetőség az elindulás megakadályozása. Az okokat megszüntetni, rosszabb esetben mérsékelni kell.

A célok általánosságban felsorolhatók, az eszközök szakmai kutatást és politikai döntést igényelnek. És azonnal. A célok:

• felmelegedés korlátozása,
• széndioxid kibocsátás minimalizálása,
• metán kibocsátás minimalizálása,
• esőerdők megvédése,
• erdők telepítése.
• édesvízgazdálkodás szabályozása:

• öntözéses gazdálkodás szabályozása,
• édesvíztartalék megóvása,
• ivóvízigény biztosítása,
• ivóvíztakarékosság;

• racionális élelmiszertermelés kialakítása:
• pazarló fogyasztás korlátozása,
• termelés és az egészséges fogyasztás összehangolása;
• termőföld gazdálkodás:

• energia-alapanyag termelés megszüntetése,
• ipari és kereskedelmi célú termőföld kisajátítás korlátozása;
• hulladékgazdálkodás:

• körforgásos gazdaság közelítése,
• csomagolóanyagok csökkentése, lebomló csomagolóanyagok használata,
• divatváltással befolyásolt fogyasztás és termelés korlátozása,
• műanyagpalackok csökkentése és feldolgozása,
• üvegpalackok feldolgozása,
• műszaki eszközök javíthatóságának elősegítése;
• tengeri rablógazdálkodás helyett fenntartható gazdálkodás;
• víz, föld, levegő környezetszennyezésének korlátozása;
• állat- és növényvilág biológiai egyensúlyának visszaállítása és fenntartása;
• nap-, szél-, vízienergia kiterjesztése és biztonságosabb atomenergiatermelés.

***

Migration – relocation

In recent decades, the labour needs of Western European countries created the opportunity for migration, and after the dissolution of Yugoslavia and Comecon, workers from the former Member States (primarily Serbia, Croatia and Bosnia-Herzegovina from the former and Romania, Bulgaria and Moldavia from the latter) and Turkey from the Middle East made use of it. Initially, the needs of both sides were met: the excess local workforce solved other countries’ labour shortages. For permanent or long-term employment, it is practical to establish residence in the destination country, and this is usually the case; agricultural work tends to be seasonal, in which case commuting yearly is a common solution.

Approaching and interpreting the topic of migration from the point of view of economics changed in the 1980s after building on some practical knowledge. In contrast to prior understanding, decisions concerning migration are not made by individuals but rather by families and communities, and higher income is not the only motivation behind these decisions; the diversification of income is another motive.

The dual labour market theory states, in line with actual experience, that the economies of modern industrialised countries require – and are equipped to absorb – immigrants in numbers appropriate to their structure. The country’s primary market is safe and secure, unions are strong, labour conditions are good, and wages are relatively high. The secondary market is the ‘remainder’, where labour demand exceeds the supply of the local population. Labour conditions are worse than in the primary market; immigrant workers are needed to fill positions.

One direction of the theory emphasises the opportunities afforded by telecommunications technology, specifically online communication portals, while the other highlights the role of institutions set up for mediation.

The so-called ‘brain drain’, where countries offering better labour conditions attract highly qualified people with special skills, is not necessarily migration, for it is not possible to prevent the attraction mentioned above without limiting individual freedoms – and perhaps it is not even necessary.

Automation and robotisation are taking over many jobs, presumably more quickly and in larger proportions in the secondary section of the dual labour market, and less so in the primary section. Not only does this change imply that the economy’s previous need for immigration is being eliminated, but also that the jobs of previously accepted migrant workers are being eliminated as well. Those who have already settled do not wish to return to their home countries – for second, third and consequent generations, home is where they were born and where they live rather than the home country of their parents and grandparents. Those who immigrated and settled earlier will also suffer the crowding out effect. The ‘native’ population crowded out from the primary market will look for jobs in the secondary market, taking away job opportunities from previous immigrant arrivals.

The consequence of this process is two-fold: on the one hand, the number of jobs decreases and the working-age population exceeds the labour demand. This societal conflict can and must be solved. On the other hand, the demand for migration will disappear; beyond temporarily accepting war refugees, European countries will be unable to absorb immigrants from Africa or Asia.

There is an incomplete list of African and Asian countries where the current population drastically exceeds the carrying capacity of the region already, and the population growth predicted by the local fertility rates is expected to further exacerbate the situation. Firstly, there is (or will be) a lack of potable freshwater and foodstuffs; secondly, there will be no jobs to provide income. Without these, newest-age migration – similar to the migrations seen in antiquity – is inevitable. There can be no humane outcome of migration once it starts; the only possibility is to prevent it from starting. The causes of migration must be eliminated, or, at the very least, mitigated.

The goals can be listed in some generality; the tools require professional research and political action. Immediately. The goals:

• Limit global warming

• Minimise carbon dioxide emissions
• Minimise methane emissions
• Protect rainforests
• Plant new forests
• Regulate freshwater farming
  • Regulate irrigated agriculture
  • Protect freshwater reserves
  • Satisfy freshwater demand
  • Economical use of freshwater

Create rational food production systems

• Limit wasteful consumption
• Synchronise production and healthy consumption

Agricultural land management

• Stop fossil fuel production
• Limit the expropriation of land for industrial or commercial use

Waste management

• Progress towards a circular economy
• Reduce the amount of packaging; use degradable packaging materials
• Limit production and consumption driven by short-lived trends
• Decrease the number of plastic bottles and recycle the ones in use
• Recycle glass bottles
• Facilitate the reparability of professional/industrial tools

Sustainable marine farming instead of predatory farming

Limit the environmental pollution of water, land, and air

Restore and maintain the biological equilibrium of flora and fauna

Expand solar-, wind-, and water-powered energy sources and create safe nuclear power.