A világjárvány terjedésével együtt nőtt a fogadkozók köre és hangja, „a járvány elmúltával sem a társadalom élete, sem a gazdasági folyamatok nem folytatódhatnak ott, ahol azok megszakadtak”. A pánikhangulat a politikusoktól, a gazdasági vezetőktől az elemzőkig a félelem hangját váltotta ki. A félelem még nem múlt el, de a gyógyszerkutatás eddigi leggyorsabb eredményének köszönhetően már csökkenő mértékű, legalábbis a világ fejlettebb részén, és a hangok változtak, feltételezhetően azonos irányba tovább változnak. A lesújtó vélemények tömören egy mondatban összegezhetők: „néhány hónap, negyedév, rosszabb esetben egy év múlva utolérjük a GDP járvány előtti növekedési ütemét”. A Föld pusztulása és pusztítása tehát folytatódik, mérséklése és megállítása helyett az országok, a régiók, a politikai rendszerek önpusztító versenyfutása tovább zajlik.

1. A bioszférát meghatározzák és azok egyikét sem lehet kizárni és megszüntetni, legfeljebb mérsékelni a felmelegedést;a népességszám globális és regionálisan eltérő mértékű növekedését;az édesvíztartalék és az ivóvíz csökkenését;a biológiai egyensúly felborulását;a kitermelhető nyersanyagok csökkenését, a hulladék növekedését.
2. Az automatizáció és a robotizáció kiterjesztése elkerülhetetlen. A munkahelyek száma és a foglalkoztatottság csökken, a foglalkoztatottakkal szembeni szakmai igények növekednek. A munkaidő csökkenhet, új munkahelyek szükségesek.
3. A drasztikus regionális különbségek hatására elvándorlás, szélsőséges esetben tömeges népvándorlás kezdődhet.
4. A Föld pusztulásának, a bioszféra pusztításának megakadályozására bejelentett eszközök jól hangzó elméleti elképzelések és nem konkrét gyakorlati, részletesebben kifejtett tervezetek. Példa az ez évben bejelentett ún. körforgásos gazdaság elérésének ideája. A bejelentés kivitelezése hasznos lehet, de csupán az egész problémahalmaz egy szeletéről szól és azon belül is irreális feltételezés a termelésben, a fogyasztásban keletkező hulladék teljeskörű újrafelhasználása, továbbá az újrafelhasználáshoz szükséges feltételek paraméterei ismeretlenek (szállítási energiaigény, vízigény).
5. A jövedelmi és vagyoni koncentráció rendkívüli mértékű. A Föld lakosságának a töredéke rendelkezik a vagyon nagy részével, amelynek komplementereként az országokon belüli és az országok közötti szegénység drámai.
6. A felsoroltak kölcsönhatásának eredőjeként
   1. Földünk globális és regionális eltartóképessége rendkívül eltérő mértékben csökken;
   1. az egy főre jutó élelmiszertermelés, ivóvíz csökken;
   1. az egy főre jutó energiafelhasználás és hulladéktömeg növekszik.
7. A fejlettebb országokban a kialakított és működő nyugdíjrendszerek a következő tíz-húsz éves időszakban összeomlanak. Nyugdíj etikai és szociális alapon is kell, ez csak állami költségvetési forrásból finanszírozott, alanyi jogon járó juttatás lehet.
8. Robosztus finanszírozási igények várhatóak, amelyeknek egyik iránya nemzetközi szintű: a népvándorlás megakadályozása, az édesvíz tartalékok megvédése és az ivóvízszolgáltatás biztosítása, a felmelegedést okozó tényezők hatásának mérséklése, az élelmiszertermelés növelésének elősegítése, a hulladékhasznosítás, a levegő, a víz, a Föld szennyezésének a megakadályozása, a bioszféra védelme; a másik irány nemzeti szintű: új munkahelyek teremtése, állampolgári jogon járó nyugdíj. A nemzetközi szintű igények mindegyikének nemzeti szintű vonzata is lesz.
9. A drasztikus finanszírozási igény csökkenést szélsőséges esetben az általános és teljes katonai leszerelés váltaná ki, reális feltételezéssel számolva, a fejlettebb világ fegyverkezési versenyének megállítása és a hadászati technika fokozatos, több lépcsős leépítése a kölcsönösen elfogadott szintig lehetne a támogatható döntés.
10. Drasztikus finanszírozási igénynövekedés kielégítéséhez drasztikus állami bevétel növekedés szükséges. Az állami bevétel meghatározó formája az adó lehet, azaz a jövedelemadó (vállalati és személyi jövedelemadók), a termékadók (forgalmi és fogyasztási adók), vagyonadók (ingatlanadó, örökösödési adó). A jövedelmi és a vagyoni koncentráció mértéke alapján a jövedelmi adók csak progresszív adók lehetnek.
11. A termékadó új értelmezése és széleskörű kiterjesztése elkerülhetetlen. A negatív externáliák korlátozását és megszüntetését tiltás és termékadó bevezetése, vagy a meglévő termékadó emelése okozta áremelkedéssel elért fogyasztáscsökkenés biztosíthatja. A termékadók a fogyasztást befolyásolják és a negatív externáliák költségeit is finanszírozzák.
12. Az adóverseny kizárásához az országok egységes adórendszere szükséges, azaz azonos adófajtáknál az adóalap számítási módja, az adókulcs is azonos, valamint adókedvezmény és adóelengedés nincs. Megállapodás hiányában kitör a negyedik, adózásinak nevezhető világháború.
13. A kezdeti, nemzetközi finanszírozási igények teljesítéséhez szükséges pénzösszeg brutális mértékben meghaladja a folyamatos igények pénzszükségletét, amit „szerencsére” különleges forrásból biztosítani lehet. Az elmúlt évtizedekben az offshore területeken és az adóparadicsomokban felhalmozódott adózatlan, vagy csak minimális adókulccsal adóztatott pénzügyi megtakarításokat meghatározott adókulccsal, tisztára mosásra kell kényszeríteni. A kényszerítő eszköz a nemzetközi pénzügyi forgalomban domináns pénznemek pénzcseréje. A régi és az új pénznem közötti átváltáskor a megtakarítás tulajdonosa a meghatározott adókulccsal adózott pénzösszeget kapja meg az új pénznemben. Az át nem váltott pénztömeg a forgalom szempontjából megsemmisül.
14. A jegybankot az állami finanszírozási kényszer hozta létre. Az állam a jegybanknak annak ellenében adta meg a bankjegykibocsátás monopóliumát, hogy az az ismétlődő hiteligényét teljesítette.
15. Az államháztartási hiány értelmezése és megítélése Keynes és Friedman tanulmányai alapján nem ütközik oly mértékben, mint ahogy a keynesiánusok és a monetaristák interpretációikból általában következik.
16. Az inflációs célkövetés rendszere elméleti alap nélküli, gyakorlati alkalmazása melléfogás.
17.  Az ismeretlen mértékű Univerzum „pöttömnyi” bolygójának, Földünk bioszférájának megmentése a további növekedést már nem engedi meg, hanem ezzel ellentétesen a fogyasztás és ezáltal a termelés (szolgáltatás) csökkentését követeli. Az átmenet árát csak a fejlettebb világ fizetheti ki, annak kizárólagos forrása elsősorban az egységes, az országonként azonos progresszív jövedelemadó lehet.
18.  A választható alternatíva: adóháború és pusztulás, vagy egységes progresszív adóval kiváltott fogyasztáscsökkentés és túlélés.