(Társszerző: Kocsis Dorottya)
Tompa Mihály levelezése
Tompa Mihály levelezése Bisztray Gyula szerkesztésében bőséges és alapos jegyzeteivel 1964-ben megjelent.[1] A közölt levelek nagyobb részét a költő írta, s csak megközelítően egyharmad a hozzá írtak. Ennek oka sajátos felfogása, a levelezést bizalmas érintkezési formának tartotta, tartalmuk csak a címzettre tartozik. Kivétel Arany János és néhány barátja, akik a megőrzés irodalomtörténeti jelentőségéről meggyőzték. Szeretett barátja Szemere Miklós Tompa leveleit nagyrészt (talán az összest) megőrizte, ezzel szemben csupán négy Szemere levél ismert. Szerencsénkre ezek között van a keleméri tartózkodása alatt írt Szemere levél, így annak dátuma a feltételezéssel szemben pontosítható és Tompa egyik levelében írt válaszai érthetőek.
Tompa meg nem őrzési felfogásának szélsőséges esete Petőfi leveleinek megsemmisítése. Összeveszésüket követő felindultságában az összeset elégette. Tettét ugyan megbánta, de a veszteség pótolhatatlan.
Tompa Mihály szülei korai halála után 1822 és 1832 között nevelték Igriciben. 1832-ben Sárospatakon kezdte meg tanulmányait, mint szolgadiák.[2] Az iskolai tanulást anyagi okok miatt többször kellett felfüggesztenie.[3] 1839-ben Sárospatakon lett a főiskola önképző körének a tagja. Első versei a Kandallódal és Vízdal a Társalkodóban 1840-ben, majd az Athenaeumban 1841 közepén Alkonyatkor és Mohos váromladékon címmel jelentek meg.[4] Szemere Miklós Mignon dala című Goethe-fordítása az Athenaeumban 1840 januárjában az első publikált műve.[5] Sikerén felbuzdulva Szemere Pál közvetítésével számos munkáját elküldte, amelyek közül 1840-41-ben két önálló munka és hat Goethe-fordítás szintén az Athenaeumban megjelent.[6] Bajza József szerkesztőként Szemerét a Goethe-fordításokra buzdította, a saját verseiért nem lelkesedett. Szemere a kritikát nem fogadta el, a Patakról ismert Erdélyi János segítségét igyekezett megnyerni.[7]
Tompa és Szemere kapcsolata Kazinczy Gábor érdeme, aki az Athenaeumnál dolgozott, Toldy Ferenc jó barátja volt, majd Tompát is barátjának fogadva, összeismertette Szemere Miklóssal.
Első ismert levelük 1842. október 24-én kelt, bár Perényi József szerint már korábban is leveleztek egymással.[8] Kettejük között fontos kapcsolat volt a költészet. Tompa tekintélynek tartotta Szemere Miklóst, hozzá küldte egyik korai versét. A Tompánál tizenöt évvel idősebb, 1802-ben született költő ugyan csak harminchat éves korában lépett a nyilvánosság elé műveivel, de onnantól kezdve folyamatosan közölték írásait. Barátságuk és levelezésük abban az évben indult, amikor Szemere már részt vett az irodalmi életben, sőt heves véleménynyilvánítástól sem riadt vissza. Szemerének nem csak az önérzetét felkavaró vitát kellett lezárnia, hanem egyes baráti, levelezőkapcsolatait is. Ahogy Garay és Erdélyi János szerkesztőkkel már hűvösödik a kapcsolata, úgy mélyül el levelezése és barátsága Tompával.[9] A kezdetben egy szerelmes témájú versét véleményezésre küldő Tompa csak atyai mentort lát Szemerében, később levélváltásaikban szinte párbeszédet folytat a tapasztaltabb, életvidám barátjával úgy, ahogy ezt meg is fogalmazza másik jó barátjának, Arany Jánosnak 1851. április 24-én írt levelében.[10]
A párbeszéd-levelezésre szép példa a már ismert Szemere-levél és a most felbukkanó Tompa-válasz. Életük minden területéről szót ejtenek, hivatásukról, magán- és irodalmi életükről egyaránt. Közös társas kapcsolataikat is részletezik. Szemerével is párbeszédet folytat a leveleiben, mint Arannyal.[11] Arany is tud levelezéséről Szemerével, az atyai jóbarátot is hamarabb ismeri Tompa leveleiből, minthogy találkoznának. „Szemere Miklós felette jó ember, beh megszeretnéd, ha megösmernéd! – írja a hanvai lelkész Nagyszalontára 1853-ban.”[12]
Összetartásukat erősítette a kiadókkal, a kiadói szerkesztőkkel folytatott küzdelmük.[13] Az irodalmi életben ismert Tompa Szilágyi Sándornak írt felháborodó levelét[14] Kerényi Ferenc egyetértően idézi: „Előfizetés útján nyomass munkáját? Próbáltam! Jobb, ha magát agyonüti, kivált a ki nem Pesten, de Kelemérben lakik. […] De az elszállítás pénze lekapása, s ezer millió komisz körülmény megutáltatják az emberrel az előfizetési utat. Maga költségén nyomassa? Hol a pénz? Hol az idő a keleméri embernek Pesten strázsálni munkája nyomtatását? Bizományba adja! Majd számolnak vele a könyvárusok 7 esztendő múlva. Eladja? Ki veszi meg? Ki adja meg az illendő árát?[15]
A szabadságharc és a magánéleti tragédiák után betegsége árnyékában[16] is lankadatlanul levelez választott mentorával, akivel, ha nem is olyan sűrűn, mint szeretnék, de személyesen is találkoznak.[17]
Tompa leveleiből harminckilenc ismert, azokból huszonötnek a közgyűjteményekben őrzött eredeti kéziratok, tizennégynek Perényi József tanulmánya a forrása. Az eddig kallódó és most előkerült Szemerének írt levél magántulajdon.
A költő különböző levélpapírjai a diósgyőr papírgyár termékei, az 1850-es évek elején sárga, zöld, kék, rózsaszín levélpapírokat, eltérő jelzetekkel használt. A Szemerének írt levele sárga színű, kétrét hajtott 27,5 x 44,3 mm, amelynek a hajtás közelében, mindkét oldalon száraz bélyegzős nyomat látható. A levélpapír nagyméretű betűkkel írt, Tompa Mihály vízjelzésű.[18]
Tompa levelének dátuma alapján Szemere egyik levelének feltételezett idejét módosítani kell
A megkerült kézirat datálása Kelemér május 18. 1851. Az 5-ös számjegy ugyan nehezen olvasható, de a Kelemér hely és az 1-es szám alapján az évszám csak 1851 lehet. A Tompa-levelezést részletező forrásfeldolgozás első kötetében 90. sorszám alatt a 97. oldalon kezdődik Szemere Miklós Tompa Mihálynak írt levele. A levélhez tartozó jegyzet alapján az eredeti forrás nem a levél kézirata, hanem Perényi József 1901-1902-ben megjelent tanulmánya, amelyben a keltezetlen levelet 1850 tavaszára helyezte és ez szerepel kérdőjellel a Tompa-levelek között. A feltételezés téves.
1850 tavaszát követően Tompa 1850 október 7 „s tán több következő napjain is”, majd 1851. április 23-án datálta Szemerének írt levelét és ezt követően már Hanváról, 1851. október 4-i az újabb dátum. A megkerült levélen Tompa szinte tételesen tizenhárom pontban válaszol Szemerének. Tompa levelének dátuma 1851. május 18., akkor Tompának azelőtt és 1851. április 23. után kellett megkapnia. A levél feladása és érkezése között eltelt időtartamot nem ismerhetjük, de az egy év irreális feltételezés. Az elfogadható reális dátum 1851 tavasza.
Szemere Mihály kérdései és Tompa Mihály válaszai a levelében pontosan azonosíthatók és összekapcsolhatók.
Tompa Mihály levele[19]
A levelet változatlan formában, betűhíven közöljük.
Kelemér majus 18. 1851.
Kedves barátom! Pestre nem mentem, a czudar sors, velem is roszúl bánik[20], de erről majd szóval többet, addig is fogadd válaszomat, mellyben először is azt kérdezem: imádkozzam-e mégis esőért? mert itt már minden vetésünk megdőlt összerohadt az iszonyú sok eső miatt.[21] Minthogy pedig most is esik: remélhető hogy a hónap végén nem fog esni, akkorra tehát okvetlenül elvárlak. Nem bánom pedig akárhogy megtiszteled zubogyi nénédet, s akár hanyadiknak teszesz engem a sorozatban, csak jöj már egyszer valaha.[22]
Mért nem éneklem meg feleségemet? Minek? itt van, enyém testestül lelkestül, felesleges volna a Dal; aztán barátom más az a szerető, meg más az a feleség.[23]
Ami a gyanúskodást illeti: nem felelek rá semmit; csak te jöj mentül elébb, szemtül szembe jobb lessz megmosni egymás fejét.[24] A ki többet érdemel többet kapjon.
Szegény Kerényi! elhozd levelét! sajnálom ezt a jó fiút, mert ki tudja Amerikában is hogyan fognak dolgai menni?[25] Egy verset irtam épen most a Nagyenyedi albumba, ő szolgált benne, vagy is inkább elbujdosása alapeszmeül.
Szidjuk az időt barátom! pedig ő szegény semminek sem oka, mint a te nem jó részegednek felesége; ismered azt a verset:
Die Menschen sagen immer,
Dasz die Zeiten sind schlimmer,
Die Zeiten sind gut immer;
Nur die Menschen sind schlimmer. –
Mit Portörő régi tanulótársunkról szolván, előhozasz: hogy a fentebb lakókat szerencsetleneknek tartod, én nem így vagyok vele; most is emlékezetemben vannak azok a te általad emlegetett vadászhelyek, Krasznibród, Krajnya mi a manó, én ott sohsem voltam, de úgy képzelem, hogy ott abban a vad rengeteges vidékben boldog tudnék lenni; meglehet csak
addig tartana az egész illusio, míg meg ösmerném azokat a helyeket, denique most úgy képzelem.[26] Beszéltél te nekem Klastromról, víg orosz barátról, látogató menyecskéről, barátom ez nekem végtelen regényes színben tűnik fel, és ha szabad ember volnék, nyugtot nem hagynék nekik [1. folio verso] addig, míg azokat a helyeket be nem járnók.
No hiszen, én nem vádolom <egy szó áthúzva>, csak a <egy szó áthúzva> iránti rokonszenvből említém meg; annyi bizonyos, hogy kacér a hölgyecske, ebből sok minden következhetik, de isten mentsen hogy azt mondjam: miszerint itt is következett.[27]
No barátom ugyan leírtad nekem Rothfeldet, ha, mint nem is kétlem ilyen ő, ugy sajátságos egy valami vagy is inkább valaki. Igen kár, hogy hogy nem ösmerhettem meg.
A másik, a barát is derék fiú lehet; de mit ér az nekem, ha derék fiú is, ha közénk fontad is öket, mikor én igen valószinüleg soha sem látandom életemben, Első gondolatom az volt: hogy irok neki; de aztán abba hagytam, nem volna szilárdabb alapja leveleinknek, miután sohsem láttuk egymást. Furcsa a sors! talán ezeket praedestinálta legjobb baratinkul, kiket sohsem enged meglátnunk. Egyébiránt a Horváthali megosmerkedésedet, tudtam már elébbeni leveledből.
Rothfeld igazán jól fordít. Öszvemértem kedvteléseim czimű versedet mellynek ha nem Meine Unterhaltung lesz a czíme, nem tudom hogy lesz; Das Behagen vagy Die Ergötzung vagy mi; öszvemértem mondom a forditással, s ugy találom hogy megelégedve lehetsz vele. Ez a sor: Hangos kürteimre vadász ábrák sorát. (Auf tönende Hörner bunte Jagdfiguren:) még tán jobb nemetül. Habzó szájjal, vadon repülő fülekkel németül ugyanazon szavakkal van áttéve, mégsem adja vissza az eredeti nyers szépségét. Valamint a leöntött zerge sincs visszaadva. Mit blutigem Schädel (ádáz fejes) a véres vagy vérző koponya szinte nem adja vissza. Dann fühl ich meine Seel in Wonne sich erregen a legjelentékenyebb szó kimaradt ábrándos lelkemre s az Auch du meine Dichtung! igen szép 4 sor, de az 5ik nagyon nehezen megyen: Deine Quelle ist durch durstigen Wildes klau entsplossen. „ Elsötétült kedvem nyoman felpirúl” „Musz die dunkle Laune wieder sich erheben.” a kép: elsőtétül – felpirúl elveszve van. Egyébiránt én rosz német is vagyok, futólag is néztem át; ő jobban tudhatja hogyan jo; egyébaránt ügyes toll annyi igaz; bajos is volna ennek a te verseidnek igen sok részét, ugy amint te gondoltad s képzelted, midőn irtad; jol, hiven lefordítani.[28]
Rothfeld „Népdalok és mondák kiadja Erdélyi János” zavarta össze velem, kit egyúttal meg Jánosnak is ir, mi sem az apám sem a nagyapám nem volt. Egyébaránt haszontalan beszélsz, mert az irodalmi hirgyapju kereskedésből én sem leszek millionaire.[29]
Rothfeld igen jól ír magyarúl; mágnásainkon csakugyan tultesz, kik, kivált a régi időben egész eltökben sem tudtak jo szót becsületesen kinyekegni. [2. folio recto]
Ki az én mecaenásom, ki regéimet kiadja? Senki! a Hölgyfutár és más lapok beszélnek nyakrafőre, de semmi valóság sincs az egészben. Régen készen áll kéziratom, megvevője nem akadt, – pénzt nem kaptam kölcsön a kinyomatásra; már épen a kandalóba akartam dugni, vagy a mestergerendára tenni a felirással reaquiscat [sic!] in eternum, midőn Nagy Ignác ir:
könyvkiadó tarsulat elnöke vagyok,küldje ön kéziratát, határozza meg árát, rögtön fizetek. Én felküldöm tehát, és azt irom, hogy magam megyek az áráért; akkor ő válaszol lapjában: ne jöjön még, majd megirjuk mikor lehet. Azóta van mélységes hallgatás; majd megkapom azt a nehány nyomorú forintot évek mulva. Nem csallak biz én édes jó Miklóskám! mert én olyan keveset irok, hogy alig lehet irásnak nevezni; néha firkálok valamit, ennyi az egész.[30]
Gondolom, hogy úgy lesz a Gabor munkája, ő is fene ember. A perditissimust szeretném látni, meg is kerestem volna, ha Pestre mentem volna csakugyan: mert van ebben a kölyökben még is valami bámulatos.[31]
Ha pedig verset nem hozol, egyet sem olvasok én sem, s igy quittek leszünk; ha tehát nem hozol: jele, hogy nem ohajtod enyémeket sem látni s olvasni. – Gondolatom volt a minap, mint hirlapi levelező nyilvánosan felszólítani a publicum előtt, hogy mért hallgatsz? mért nem írsz? de aztán mégis mást gondoltam. Ezek az idők barátom! ezek az idők!!!
Irtóztató sok lopás barátom! Petőfi részéről! és tagadhatlanúl lopás! Jól teszed hogy öszveirogatod, lehet. hogy valaha hasznát veszed; nem azért hogy Petőfi borostyanait akarnád velök letépni, mert az ebadta kölyke nagy költő ő, és az is marad; de vak bálványozoinak
jo lesz még is szemek közé csapni. Jaj! de, jön e arra idő, lesz-e valaha a magyar irodalom ollyan állapotban, hogy érdekes legyen az illyen kimutogatás. Elveszünk irodalmastól, nemzetestől!
Semmi bizonyost nem tudok P[etőfi]-ről; Arany tudna róla ha élne, de ő sem tud; aztán az ő nyugtalan higanytermészete, dehogy maradt volna két év alatt nyugodtan; külföldön vagy itthon jelét adta volna, hogy ő él. –
Nagy Ignác coquettirozik a kormánynyal, az igaz, de részemről én sem szólhatok neki; nem vagyok vele közelebbi viszonyban, egyszer beszéltem vele életemben; aztán ö szegény ir
hogy kenyere legyen; mindent összevissza ir aztán hogy teljék a lap; mellyet minden istenadta nap kiállitani nem kis feladat. Egyébiránt az ebadóróli beszédet egyáltalán nem védelmezem. Most is az elbírhatatlanságig van már az adó.[32] Hej mult idők, mult idők! mikor „Miklós Huba vére” a várakat járta unalmában, s mutogatta nekem csicsvai vár omladékait; és Ujhelyben agyon rugdostuk a K. Gábor „Napoleonját”; és a vérzésig vertük Vályi collegámat!! „és a német nem sokára, mindenünkből kiforgatott! – Hát a nagyhajú él e még?
Pálkövit köszöntsd: Szász Károly itt lakik, pap lesz; nevében irók [sic!] a mult héten Pálkövinek hogy küldje el ezt meg ezt az exegesist; ő ir, válaszol: itt küldöm barátom szívesen, örülök, hogy szolgálatot tehettem neked ! azonban hogy küldi csak irta, de ördögöt sem küldött. Ugy volt levelében az exegesis, mint czigány levelében a rák.
Pálkövi bolondozik, hogy én gazdag pap vagyok, annyi igaz van, mennyi szűken elég, de több egy csepp sincs ez nem nagy gazdagság!
Igazad van: Arany igen tisztes lelkű fiú, lásd! én őt sem láttam soha életemben; Pap Endrét láttam egyszer, komoly ember, nem tudom több idő alatt megszeretném-e vagy nem?
Midőn azt leirtad, hogy Vahot készre igazgatta verseidet, nem jutott eszedbe, hogy Horváth Lazi a Vörösmartyéval is úgy tett. Egyébaránt méltánytalanság, komiszság biz az! itt Szemere Pál az öreg szava jut eszembe; „kakuk igazgatja a fülemülét”! Tagadhatlan édes Miklóskám! hogy sok szélhámos volt az irodalomban, nekem most akart lenni; azok a fattyúk Pesten igen nagyra látnak! Azonban engedj meg, sem részedről sem részemről nem tartom férfiasnak örökre visszavonúlni, volt nekem is illyen gondolatom, most már nincs; ohajtom neked sem legyen.
Kalniczky Jancsit köszöntsd nevemben; tudom hogy ha Waffenscheinja nincs boldogtalan, mert nagy vadász; én is az voltam mikor a fecskét lődöztem, de most már tempi passati! változott a vadászati terrenum!
Erdélyi nem volt nálam, nem is bánom! én őt különös embernek ösmertem meg Vahot egy leveléből, s a Losonczi Phönix birálatából. – De mindenről mindenről majd szóval!
Igazán Mikloskám! méltánytalan vagyok, midőn csak ennyit irok neked; de engedj meg, hozzám jöveteled zúg fejemben! mióta igéred bizonyosan, ollyan halványnak hiányosnak találom az irást. Tehát csak jöj az isten áldjon meg, csak jöj!
Nőm szivesen üdvözli tisztelt nődet, téged pedig velem együtt igen igen szivesen vár, – már csak ne csalj meg bennünket édes Miklóskám! Látod ha én mehetnék, mennék. te jöhetnél s nem jösz. Én jobban szeretlek téged, mint te engem!
Isten veled s tieiddel!
igaz barátod
Tompa Mihály
1841-1851 áprilisa közötti Tompa levelek tartalmáról
Tompa 1842 nyarán megismerkedett Szemere Miklóssal. Tíz év alatt eltérő időközönként húsz levelet írt. A levelek két kötelező eleme, a megszólítás és a búcsúzás jól mutatja Tompa és Szemere kapcsolatának a változását. Az első hat levélben a megszólítás „Tekintetes úr”, az első négyben a név előtt az „alázatos szolgája” olvasható. Átmenet a hetedik levél, amiben „Drága Kedves Miklós bácsi” megszólítás után az aláírás egyszerűen Tompa. A nyolcadik levéltől már a „Kedves barátom”, „Édes barátom”, „Édes Miklóskám” után jellemző az „igaz barátod” vagy „őszinte igaz barátod” befejezés. Vidéki elszigeteltségét sűrű és terjedelmes levelezésével igyekszik oldani amellett, hogy egyetlen leveléből sem hiányzik a ritka személyes látogatás és beszélgetés emlegetése.
Tompa előző leveleihez hasonlóan a megkerült levél is két kiemelkedő irodalmi személyt érint, Arany Jánost és Petőfi Sándort. Arany népszerű, szeretik és tisztelik, míg Petőfi megítélése szélsőséges, modora és stílusa költői nagyságát sokak szemében elhomályosítja, ellenségei igyekeznek lejáratni. Tompa sem kivétel, barátságuk kicsinyes okokból, talán hiúságból?, irigységből? sértettséghez, rosszindulatú megjegyzések terjesztéséhez vezet, erre a közölt levél is újabb bizonyíték.[33]
Tompa Petőfi iránti ellenszenve főként a Szemeréhez írt levelekben olvasható. amit Szemerének Petőfiről vallott rosszindulatú véleménye is táplál. Tompa egyik mondatában szidja, a következőben már védi is. Talán tudja, érzi Petőfi költői nagyságát, és ezért szándékosan alájátszik, hogy sértettségét más szitkozódása vezesse le. A három költőről a kortársak véleménye egyértelmű, amit az eltelt idő felerősített. Petőfi nemzeti irodalmunk egyik géniusza, Tompa ismertebb, Szemere ismeretlen magyar költő.
A reformkor fiatal irodalmi nemzedékének tagjai egynéhány kivétellel nem tehetős család tagjai. Kivétel az eperjesi születésű Kerényi Frigyes, akinek költői tehetségét irodalmi körökben is elismerték. A szülőktől örökölt házában Tompa Petőfivel több napig vendégeskedett. 1845 nyarán erdei kirándulásukon született ötlet, Az erdei lak című versenyköltemény megírása. Kerényi vagyonának nagyobb részét elvesztette, a maradékból kivándorolt Amerikába. Balszerencsés hajóúton betegen megérkezett, az ottani életfeltételekhez alkalmazkodni nem tudott, életének tragikus vége lett.[34]
A levél furcsa és abszurd mondata: „mikor <Miklós Huba vére > a várakat járta unalmában, s mutogatta nekem csicsvai vár omladékait; és Ujhelyben agyon rugdostuk, a K. Gábor <Napoleonját; és a vérzésig vertük Vályi collegámat!!” K.[azinczy] Gábor Kazinczy Ferenc unokaöccse az Ifju Magyarország mozgalom vezéralakja, akit e szerepében még Petőfi is elismert elődjének. Tompa és Szemere előtt is megkérdőjelezhetetlen tekintély volt, mégha ezt nem is túlzott örömmel vették tudomásul. Miklós Huba a Szemere család származására utal: „A nagy tekintélyű, kiterjedt rokonsági kapcsolatban álló, őseit egészen a Huba nemzetségig visszavezető Szemere család tagjaként nevetségessé vált a helyi úri társaság előtt.”[35] A Vályi név Tompa öt levelében három keresztnévvel is felbukkan. Károly, Lajos Pali közül Vályi Pálról szólhat a pikáns mondat, a collegám megjegyzés alapján: „Vályi Pali veszett pap-e még?”[36]
Szemere hiányolja Tompa leírását feleségéről, Soldos Emíliáról, amire a választ a levelében olvashatjuk. Még életrajzírója is idillinek írja le házasságát, de Tompa nem említi verseiben hitvesét, aki mindvégig és mindenben hű társa, támogatója volt.[37]
Egy mellékirányú érdekesség
1847-ben Arany János a Toldival elnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját, Tompa Szuhay Mátyás költői beszélyét dicsérettel kitüntették. Tompa elismerte a Toldi nagyszerűségét, hiányérzete a meg nem kapott tiszteletpéldányokból adódott: „A Kisfaludi-Társaság szabályainak 28.§-ban ezt olvasom: „A koszoruzott és dicséretes müvek megjelenését a társaság eszközli, s azokból a szerzők 20 példányt nyernek. Nem tudom, nem változott, vagy módosíttatott-e a szabály, s nem is követeléskép szólok, csak utbaigazitólag irom: ha csakugyan kapok, már annyit amennyit, egyet s at: Pesten a régi posta utcában Mitteldorfernél van a pest-rosnyai, vagy lőcsei gyorskocsi hivatal, azon Tornallyára cimezve s utasitva, megkapnám.”[38]
Nem tudjuk, mennyit kapott, egy példányt minden bizonnyal. Azt vagy azokból egyet Szilágyi Sándornak ajánlott, amely példány birtokunkban van (2. sz. fotó). A derék könyvkötő a dedikáció címzettjének és az ajánló Tompa Mihálynak a nevében több betűt legalább 11 milliméteres laplevágással eltüntetett. A könyv korábban Ernst Lajos neves műgyűjtő könyvtárában volt.
[1] BISZTRAY Gyula, Tompa Mihály levelezése, Bp., Akadémiai, 1964, I-II.
[2] VÁCZY János, Tompa Mihály életrajza, Bp., MTA, 1913, 8.
[3] VÁCZY i. m., 11-15.
[4] VÁCZY i. m., 16-18.
[5] ÚJ Imre Attila, : „Dölyf ellen büszkeség” (A polémikus Szemere Miklós irodalmi pályakezdésének és szociokulturális kapcsolatrendszerének filológiai tanulságai), Irodalomismeret, 2021, 1.sz., 34., 24. lj.
34. o., 24. lj.
[6] ÚJ, i.m., 28. lj.
[7] ÚJ, i. m., 31.
[8] PERÉNYI József, Szemere Miklós irodalmi hagyatékából, Nagykanizsa, Wajdits ny., 1902, 6.
[9] ÚJ, i. m., 58.
[10] KICZENKO Judit (szerk.), Arany János és Tompa Mihály levelezése, Ráció, 2018, 46.
[11] Ahogy Arany jellemzi kapcsolatukat: „Rest levélíró vagyok, de veled nem levelezek, veled beszélgetek.” ld. KICZENKO, i.m., 82.
[12] KICZENKO, i. m., 76.
[13] Egy példa: Borovszky Samu, Tompa Mihály két levele, ItK, 1893/4.
[14] BISZTRAY, i. m., I, 123.
[15] KERÉNYI Ferenc, Vörösmarty-Petőfi-Madách, Bp., Osiris, 2022, 347.
[16] Dr. KISS László, Kínok tövisében, Dunaszerdahely, Lilum Aurum, 1997, 20.
[17] EÖTVÖS Károly, A lasztóczi magányban = Eötvös Károly munkái V,. Bp, 1901 (Magyar alakok) 166-173.
[18] BISZTRAY, i. m., I., 400., Pelbárt Jenő vízjelkutató értékes megjegyzéseit ezúton köszönjük.
[19] Köszönjük Szilágyi Márton tanszékvezető egyetemi tanárnak a Tompa-levél ellenőrzését. Számos magyar, német és latin szókép leírását helyettünk megoldotta. A közölt levél az eredeti betűhív átirata.
[20] Szemere Mihály (SZM): „Barátom én mindig készülök hozzád s mindig honn maradok. Petőfiként: „A cudar sors rútúl bánik velem.”
[21] SZM: „Pap vagy, könyörögj esőért, mert ha – mint tavaly – ez idén sem terem semmim, sohase gázolok ki a paupertásból.”
[22] SZM: Először Zubogynak forditandom utamat s ugy Kelemérnek: igérkezvén őszkor Ragály Pálnénak (testvérektől valók vagyunk) mutatnom kell, hogy ő az első persona előttem, s te csak a második.”
[23] SZM: „… megismerni szép kis feleségedet, kit te semmirevaló, mind e mai napig sem énekeltél meg!”
[24] SZM: „Ha Szemere Miklós gyanakodó legjobb barátai iránt is, ki az oka? … Vajjon nem ti bünösök!”
[25] SZM: „S tehát Kerényi csakugyan Amerikában van.”
[26] SZM: „Volt egykor egy Portörő nevű tanulútársam. Mellettem ült grammatista koromban, s átkozott éles hangon énekelt,
[27] SZM: „S-ynéra nézva, még tartozom nekem, vagyis inkább az ő becsületének a következő felvilágosítással: … Próbálja bárki, forduljon meg városon valamely asszonykánál hatszor-hétszer, s már sarkában a maró nyelv.”
[28] SZM: „Kérdezd: Ki az a Rothfeld? … a Szemere Miklós versei dicső fordítójának…. 23 éves szellemes német s más irodalmakban is jártas, igen szerencsésen és gyorsan fordit.”
[29] SZM: Róthfeldtől tegnap vettem levelet Bécsből, … Ezt irja többi közt: „Tele vannak most a német lapok Magyarhonnal: Erdély János regéi (?) és mondái (kivel tévesztette el őt ez a fiú? Styrtől le vannak fordítva. Tompa Mihály népregéi szintén lefordítattak.
[30] SZM: „Ki az a te Meacénásod? (avitis editus regibus), ki „Virágregéidet” kiadja?”
[31] SZM: „ A Kazinczy Gábor említett munkája csakugyan, hasában maradt. Oleum et operam perdidi. Kár azon néhány napért, mit miatta dolgozott.
[32] SZM: „Miska szólhatnál egy okos szót N. Ignácznak, tőled jobban venné. Már másodszor koquettíroz a kormánnyal azzal, hogy a kutyákat adóztatni kívánja, – azaz a kutyák birtokosait.”
[33] Petőfi és Tompa konfliktusa az irodalomtörténetben megkerülhetetlen. Már Váczy hosszan taglalja (i. m., 66-72.), míg Szilágyi Márton legújabb tanulmányában a Jókaival és Tompával szakító Petőfit hasonló esetként értelmezi, „a morális fenntartások szinte törvényszerűen vezettek el a barátság felmondásához, s a másik kíméletlen minősítéséhez.” (A magyar romantika ikercsillagai, Bp., Osiris, 2021, 50-51.)
[34] HEGEDÜS Géza, A magyar irodalom arcképcsarnoka, Bp., Trezor, 1995, I, 265.
[35] ÚJ, i. m., 43.
[36] BISZTRAY, i. m., I, 85. levél, 92.
[37] VÁCZY, i. m., 82.
[38] BISZTRAY, i. m., I, 57. levél, 70.