A múltban és a jelenben az egykeresős családmodell logikájának megfelelően a családi háztartás vezetése nem kereső foglalkozás, hanem a kereső családtag jövedelméből finanszírozott munka. A gyermeknevelés részben szintén azonos társadalmi megítélésű és finanszírozású munkavégzés, amit kiegészíthet az alanyi jogon járó társadalmi juttatás és a munkaviszonnyal rendelkező alkalmazott keresetéből fizetett adó visszatérítése.
Korábban és ma is az egykeresős családnál és az egyfelnőttes háztartásnál mind a családi háztartás vezetése, mind a gyermeknevelés 18 éves korig társadalmi szintű munkavégzés, és ezért azt az állami költségvetésből a társadalomnak kellene finanszírozni. Ha a társadalom és a gazdaság nem e szerint működik, akkor a kötelezettség teljesítésének kizárólag egy alternatívája lehet, az alkalmazott bére tartalmazza családja ellátásának a költségeit, beleértve a háztartásét és a gyermeknevelését is. Ha az alkalmazottak bére tartalmazná is a háztartási munka bérét és a gyermeknevelés díját (az előbbit bizonyosan nem, az utóbbit részben adókedvezmény formájában néhol igen) a főállású háztartásvezetés és gyermeknevelés bevezetése az automatizálás és a robotizáció okozta foglalkoztatás csökkentést számottevő mértékben kiválthatja. A gyermeknevelés díjazása magától értetődő lehetőség. Ha a bölcsődei alkalmazott, az óvónő, az általános-, és középiskolai tanár a tanításért-nevelésért természetesen munkabért kap, az anya vagy az apa ugyanúgy munkabért (esetleg munkabért és költségtérítést) kereshet, legfeljebb a nevelés-tanítás arányának megfordulását tehetjük hozzá.
A háztartás vezetésének díjazása első hallásra talán szokatlan javaslat, de tartalma vitathatatlan. Ha a család mindkét tagja munkahellyel rendelkező alkalmazott vagy/és tulajdonos, a háztartás vezetésére alkalmazott(ak)at foglalkoztathat. Ezt, mint lehetőséget mindenki elfogadja, a bért a családi összjövedelemből fizetik. Mi több, a háztartás vezetése – a gyerekneveléshez hasonlóan − GDP-t termelő tevékenység. Ha az alkalmazott helyett a család egyik tagja (férj vagy feleség) főállásban vállalja a háztartás vezetését, a mai felfogás alapján munkavégzés ugyan történik (aki tagadja, próbálja ki), de nem keresőtevékenység, mert ingyenmunka (társadalmi munka), így GDP-t sem termel, a kereső tevékenységhez képest a statisztikában számolt GDP kisebb (Lásd: …. oldal).
A társadalom alapegysége a család és annak gazdasági leképezéseként a nemzetgazdaságé a háztartás, az államháztartás, a versenyszféra cégei és intézményei. A jövedelmi és vagyoni koncentráció következtében a családok szűk körében a háztartás vezetését és a gyermeknevelést feltételezhetően alkalmazottak végzik. A családok nagy többségénél (a rövidebb fogalmazás érdekében megengedhető, ha azt mondjuk: a családnál), a jellemző két keresős és az egyfelnőttes családmodellben, a háztartás vezetése és a gyermeknevelés egyaránt egyszerű „kizsákmányolás”. A mai feltételrendszerben a nemzetgazdaság folyamatos működését mind az államháztartásban, mind a versenyszférában, sőt mi több, a magas jövedelmű családok háztartásában is az alkalmazottak munkája biztosítja. Ha az automatizálás és a robotizáció az élőmunkaigényt, ezzel a foglalkoztatottak létszámát folyamatosan csökkenti, biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a családok mindegyikében (akár kétkeresős, egykeresős vagy egyfelnőttes a család) a háztartás vezetését, a gyermek(ek) megszületésétől azok 18 éves koráig a gyermeknevelést az államháztartás keretein belül a család egy tagja főállású alkalmazottként folytassa. Az államháztartás keretein belül azt jelenti, hogy a család igényelheti és automatikusan az állami költségvetésből havonta megkaphatja a jogszabályban meghatározott bért és díjat. Röviden és egyszerűen: a családok mindegyikében a háztartást vezető és a gyermek(ek)et nevelő anya vagy apa (nevelőanya vagy nevelőapa) alkalmazotti bérét és díját az állami költségvetés finanszírozza.
Például 2018-ban Magyarországon elképzelhető kalkuláció lehet: a háztartásvezetés-órabér legyen 1000,-Ft, 8 órát számolva heti 5 munkanappal a havi bér (1000 x 8 x 5 x 4) = 160.000-Ft; a gyermeknevelés költségtérítése gyermekenként 60 ezer forint, amit az általános iskola első négy évében 40 ezer, a másodikban 60 ezer, a középiskolában 80 ezer Ft ösztöndíj kiegészíthet.
***
Recognition of and remuneration for family household management and child-rearing
Pursuant to the logic of the family model involving a single wage-earner, managing households has so far not been an occupation performed for money but rather work financed from the only wage-earner’s income. Child-rearing is more or less similar work in terms of social recognition and financing, supplemented with social benefits that everybody is automatically entitled to, and with refunds of the tax paid from the employee’s wage.
In families with a single wage-earner and in single-adult households, managing the family household and raising children have so far constituted social-level work until the children reach 18 years of age. This work should be financed by society from the central budget. In case society and the economy work differently, the only alternative to meeting this obligation is that the employee’s wage should include and cover the costs of supporting his/her family, including household and child-rearing costs. Even if employees’ wages contained remuneration for household work and child-rearing (which is not the case regarding the former but partly true regarding the latter in certain countries, in the form of tax cuts), the introduction of full-time housekeeping and child-rearing could offset much of the decline in employment caused by automation and robotization. Paying remuneration for child-rearing is quite an obvious option. If it is natural that nursery or kindergarten staff as well as primary and secondary school teachers should be paid for their education work, then mothers or fathers could also earn a wage (and optionally get cost reimbursement), for their child-rearing work as opposed to school education.
Paying remuneration for housekeeping may be an unusual idea at first sight, but its rationale is indisputable. If both family members are employees and/or business owners, then they can hire workers for housekeeping. Everybody accepts this option; such workers are paid from the family’s total budget. In fact, housekeeping actually contributes to GDP, similarly to child-rearing. If a family member (the husband or wife) undertakes this full-time work, then, in the current mindset, this is not considered a wage-earning activity, although it is admittedly work indeed. (If you deny that, just try doing it.) Currently housekeeping is deemed to be free (social) work that does not contribute to GDP; and its statistically calculated contribution to GDP is lower than that of wage-earning activities.
Families are the basic units of society; from an economic perspective, households, the system of public finances, as well as private sector entities are the basic units of the national economy. Due to the concentration of wealth and income, housekeeping and child-rearing are presumably performed by employees in a small minority of families. But in most families (for the sake of simplicity, I could also say “in the family”, i.e. in average families with two wage-earners or a single adult), housekeeping and child-rearing are both tantamount to exploitation. Under the current conditions, the economy is run by employees’ work in both the public and the private sector, and in fact also in high-income families’ households. If automation and robotization steadily lower the need for human labor and thus the number of employees, then a member of each family should be given the opportunity to perform housekeeping and child-rearing work from the birth of children until they are 18 years old. This option should be available to all families (i.e. those with two wage-earners, one wage-earner, or one adult). This should be work within the system of public finances, i.e. it should be based on an employment relationship with automatic monthly remuneration from the central budget, as defined by law. To put it simply: the state budget should finance the wage / remuneration of the father or mother (custodian) who performs a family’s housekeeping and child-rearing duties as an employee.
For example, the following is a scenario in Hungary in 2021. The hourly housekeeping net wage could be HUF 1,000. Based on five eight-hour workdays a week, the monthly wage comes to HUF 160,000 (1,000 x 8 x 5 x 4). HUF 60,000 cost reimbursement could be paid for each child raised, plus a monthly scholarship of HUF 40,000 in the first four years of primary school, HUF 60,000 in the second four years, and HUF 80,000 in secondary school.