• Nagy meglepetést okozott a monetáris tanács július 27-i kamatdöntése a 100 bázispontos vágásról. A piac már előre elkönyvelte az 50 bázispontos kamatcsökkentést, és szinte mindenki ezt várta. Mi történt?
• Meglepetést fogok okozni. Én sem vártam 50 pontnál nagyobb csökkentést.
• Hogyhogy? A megjelent rövidített jegyzőkönyv s benne a név szerinti szavazás szerint ön is a 100 bázispontos vágás mellett voksolt.
• Ez igaz. Sőt rendkívül erősen kiálltam mellette. A megelőző hetekben a kamatdöntést befolyásoló indikátorok szinte mindegyike olyan mértékű pozitív jelzést adott, hogy úgy véltem: maximális kamatcsökkentésre lehetett és kellett törekedni. A döntést a piac azonnal visszaigazolta, például a forint-euró árfolyam alakulásával. Az első kérdés kapcsán azonban tennék néhány megjegyzést. A piac 50-et várt, mondják és írják a kommentátorok. De egyrészt ki a piac, másrészt mire vonatkozik az úgynevezett piaci várakozás? Évek óta már-már eszelősen hajtogatom, hogy nem a piac, hanem a pénzügyi piaci szereplők várják az adott irányú és mértékű változtatást, esetünkben az 50 százalékpontos vágást. És itt most lényegi a különbség! Húsz-huszonöt pénzintézeti és pénzügyi vállalkozási elemző alkotja a pénzügyi piaci szereplők körét, akik saját ügyfeleiknek – elsősorban befektetőiknek – adtak előrejelzéseket. A piacnak azonban nemhogy elhanyagolható, hanem domináns része a reálgazdaság: az ipar, a mezőgazdaság, a szolgáltatók. E cégeknek nincsenek saját elemzőik, akik a reálgazdaság szempontja szerinti várakozásokat jeleznék. A reálgazdaság érdekeit kifejező várakozások viszont sok esetben nem fedik a pénzügyi piaci szereplőkét.
• Mire vonatkozik tehát az úgymond piaci várakozás?
• Legalább két változat lehetséges. Az első: a gazdaság, a reálgazdaság vagy annak egyes szektorai – az ipar, a mezőgazdaság, esetleg a pénzügyi piac szereplői – rövid és hosszabb távú érdekeire, hogy milyen irányú és mekkora mértékű változtatás lenne célszerű. A második itt és most: a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsától 2009. július 27-én, az adott személyi összetétel alapján – figyelembe véve a hiányzó tagok személyét – az előző időszak történéseitől függően várható-e kamatvágás, s ha igen, az mekkora lehet. Úgy gondolom, elsősorban a második változat szerint történik az előrejelzés. Ekkor viszont számos „apró” esemény, történés ismeretének a hiánya ronthatja az előrejelzés pontosságát.
• Végül is ön szerint mi történt július 27-én?
• A nyilvános jegyzőkönyvből kiolvashatók a szavazatok, a szavazati arányok és a hiányzók személye. Nem szeretném ezen információkat elemezni és értékelni. Majd az elemzők és a média megteszi. Bizonyítani ugyan nem tudom, mégis úgy gondolom, hogy ekkora mértékű kamatcsökkentés nem történt volna meg a július 13-i tanácsülés nélkül. Napokkal az ülés előtt egy tanácstag felvetette, soron kívül – a feltételek kedvező alakulása alapján – nem kamatdöntő ülésen is lehetne kamatot vágni. Egyetértettem a felvetéssel. Ilyen esetben meg kell szavazni a kérdés előzetes megbeszélését, majd a véleményektől függően a kamatdöntést tartalmazó új napirendi pontot. A felvetést követően a monetáris tanács elnöke (Simor András jegybankelnök – A szerk.) három tanácstag hiányzására hivatkozva telekommunikációs ülést rendelt el. Ezt a szabályzat lehetővé teszi, illetve legalább négy tanácstag szavazata szükséges ahhoz, hogy ne így legyen. Ehhez kevesen voltunk. Az új napirendi pontok felvétele a többségi szavazati aránnyal végül meghiúsult. Ezek után jött két hét múlva a következő ülés, ahol a 100 bázispontos csökkentési javaslat minimális többséggel átment.
• Mit vár a következő hónapokra az „egyes sorszámú” galamb?
• Először is, nem kedvelem a galambok és a héják megkülönböztetést. Másodsorban értelmezhetetlennek tartom a többségi döntéstől való eltérések összeadását. De ha már vannak, akik ezt a játékot kedvelik, elárulom, a nevemnél szereplő mínuszos eltérés nem pontos, mert a 300 bázispontos kamatemelést múlt év októberében nem szavaztam meg, és a név szerinti szavazás ekkor – szándékom ellenére – a nyilvános jegyzőkönyvben nem jelent meg.

A lényeg szerintem a következő: a reálgazdaság, a forint- és devizaadósok a mainál jóval alacsonyabb kamatszint elérésében és fenntartásában érdekeltek, amit a kamatszint folyamatos csökkentésével lehet elérni. Ezt igényli a gazdaság versenyképességének javítása, valamint az adósok tartós törlesztőképességének a fenntartása. A folyamatot csak a pénzügyi stabilitás váratlan törése akadályozhatja meg.

 (Népszabadság, 2009. augusztus 13.,

a kérdező a Népszabadság munkatársa volt)