(Társszerző: Kocsis Dorottya)

Arany János 1852-53-ban írhatta azt az elbeszélő költeményét, amelynek kéziratára 1853. szept. 14. volt írva és a „Falusi Esték” című Vas Gereben szerkesztette kiadványban megjelent. Az eredeti cím Az első lopás, a cím alatt Igaz történet. A nevelési célzatú népies mű valós történeten alapul. A főszereplő túl fiatalon házasodik, eladósodik, a pálinka hatása alatt lop és börtönbe zárják. Szabadulása után megváltozik, dolgozik, nem iszik, megbecsülik, a családi nyugodt élet megvalósul. Az eredeti kézirat Voinovich Gézánál őrzött hagyaték között Budapest ostromakor elégett. Voinovich közlése alapján a kézirat és a későbbi kiadások szövege közötti eltéréseket korábban már leírták, azaz ismertek (Arany János Összes Művei, 3. kötet, 350. o.).

1952-ben megjelent Arany János Összes Művei 3. kötete, amelyet sajtó alá rendezett Voinovich Géza, Arany János fiának, Arany László özvegyének a férje. A harmadik kötetben az elbeszélő költemények között olvasható Az első lopás című költemény, amelynek jegyzetében a mű kiadásairól írja: „Először a Falusi Esték népi újságban (szerk. Vas Gereben), 1853; másodszor KK. [Kisebb Költemények] 1856, azután ennek további kiadásaiban, az ÖK. [Összes Költemények] és ÖM. [Összes Művei] köteteiben. – Külön 1903., Franklin Társulat. – Sz. László füve és Murány ostromával együtt az Olcsó Könyvtárban.”

Röviden Arany János kiadóiról. A Kisebb Költemények kiadási jogát Heckenast Gusztáv vette meg, az első kiadás 1856-ban, a második 1860-ban jelent meg, 1867-ben már Ráth Mórnál a harmadik kiadás már 46 darabbal többet, 136 költeményt tartalmaz. A negyedik (1869) teljesen azonos, az ötödik (1872) alakjában különbözik a harmadik kiadástól. A hatodik kiadásban (1900) a korábbiaktől eltérően öt költeményt – köztük Az első lopás címűt – az elbeszélő költemények közé sorolták és Ráth Mór helyett Franklin az új kiadó. A költő halála után (1882) 1900-ig Arany László szerkesztésében több kiadás – köztük az Őszikék – még Ráth Mórnál jelentek meg. (ÖM 1. kötet, 397-405. o.)

A tényszerű bevezető után két kérdés adódik. Miért hiányos Voinovich közlése Az első lopás külön kiadásáról? Mi magyarázhatja az elbeszélő költemény két féle címét, a kézirat és az Összes Művek határozott névelővel (Az első lopás), az általunk ismert külön megjelenések névelő nélkül írják le (Első lopás).

(Az) Első Lopás külön kiadásai

A Franklin kiadásában (1900) megjelent Arany János összes munkái ötödik kötetében a harmadik kötethez fűzött jegyzetek között olvasható: „Az első Lopás. 1853. – Először, másodszor és harmadszor a KK. között.” Sem a Falusi Esték-ben megjelent első kiadás (1. sz. melléklet), sem az 1900-ig tartó időszak esetleges kiadásairól nincs információ. Az utóbbiról jóindulattal feltételezhető, nem voltak ismertek. Az első megjelenésről ez nem mondható, sőt annál is inkább furcsa, mert a többi elbeszélő költeményről az első megjelenés helye és ideje olvasható.

Voinovich Géza 1952-es közlése szerint Az Első lopás külön 1903-ban a Franklin Társulatnál, Szt. László füve és Murány ostromával együtt (évszám nélkül) az Olcsó Könyvtárban megjelent. A fellelhető források szerint Az Első lopás az Olcsó Könyvtár sorozatában nem külön, hanem Jóka ördögével együtt 1902-ben, 1268-as szám alatt jelent meg. Murány ostroma ugyanabban a sorozatban 1186-1188-as számmal, 1900-ban már forgalomba került.

Voinovich Géza számára az általa leírtak szerint három kiadvány ismeretlen volt. Kiadásuk évét egyiken sem közlik, a rajtuk olvasható adatokból, ha pontos dátumra nem is, a kiadás időszakára következtetni tudunk. A Ráth Mór-féle Első lopás (2. sz. melléklet) címlapjának jobb alsó sarkában olvasható: „Ára 4 kr.” Magyarországon 1892-ig volt a krajcár a forint váltópénze (amit ugyan 1897-ig a forgalomban használni lehetett), így bizonyos, hogy a kiadása 1892 előtt történt. A Méhner-féle Első lopás (3. sz. melléklet) címlapjának belső oldala közli: „Egy-egy kötet ára szép képekkel, fűzve 1 K. 20. fill.”, azaz 1892 után jelenhetett meg, a korona és a fillér akkortól lett törvényes fizetési eszköz, s mert Méhner Vilmos cégét Franklin 1895-ben felvásárolta, a kiadvány csak a két időpont között jelenhetett meg. Az iskolai Az első lopás és a Jóka ördöge megjelenése megfejthetetlen, ellentmondást mutat. A címlapon „Ráth Mór tulajdona Budapesten” szerepel, amit annak tulajdoníthatunk, hogy 1867-ben Ráth Mór tankönyv és az iskolai népies kiadásokra jogot kapott. Ha viszont figyelembe vesszük a füzet hátsó borítójának belső felén található irodalmi ajánló jegyzéket, akkor 1908 utáni megjelenés lehetséges, mert az ott felsorolt Mikszáth-regény, a Noszty fiú esete Tóth Marival 1908-ban került könyv alakban a könyvesboltokba. Ráth Mór fia, aki apja gondnokság alá helyezése után az utód, 1900-ban, apja 1903-ban meghal és az özvegy a Franklinnak eladja a Shakespeare-jogokat, készleteket, kliséket, matricákat (Voit i. m., p. 414.). Miként maradt meg a kiadás joga? Nem tudjuk.

A három kiadvány illusztrációban és formában is különbözik. Ráth Móré két képpel jelent meg, a hátsó borítón három Arany-mű ajánlatával (Toldi, Szent László fűve, A Jóka ördöge) és az első oldalon három, az utolsón négy, a többin öt versszakkal. Mérete: 105 x 175 mm.

A Méhner Vilmos-féle kiadáson 11 kép látható, 32 oldalon és az utolsó nyolc oldalon 5 Arany János-vers olvasható: Szőke Panni (1847), Népdalok (1850), Koldus-ének (1850), Az ó torony (1850), Érzékeny búcsú (1851). Mérete: 110 x 165 mm.

Az iskolai kiadás borítóval jelent meg, a két belső oldalon és a hátsó borítón könyvajánló jegyzékkel. A füzet Komáromy Lajos két és fél oldalas bevezetőjével kezdődik, majd azt követi Az első lopás és a Jóka ördöge. Az utolsó három oldal szintén ajánló jegyzék. A kiadvány furcsasága: a belső borítón: „Egy-egy szám ára 30 fillér.”, az utolsó oldalon „egy-egy szám ára 15 krajcár” olvasható. Kiadói trükk? Mi a feladványt nem tudjuk megoldani. A méret: 100 x 115 mm.

A Méhner-céget a Vörösmarty-jogokkal együtt a Franklin felvásárolta. (Voit Krisztina: A legenda vége – Ráth Mórról. MKSz, 2000/3. 402-414. o.) Arany János műveinek kiadási jogáról szintén Voit Krisztina írt ugyanott részletesen, amit hosszabban indokolt idéznünk: adta közre. különösen tanulságos.

„Ráth Arany munkáit nagy szeretettel és hozzáértéssel adta közre. így ezeknek a jogoknak az elvesztése különösen tanulságos. Ráth az Aranytól szerzett jogokat 1893-ban Arany Lászlóval megerősítette. Ennek határideje azonban 1900. december 31. volt. A határidő lejárta előtt már két esztendővel megkezdődik az alkudozás, azonban már nem Arany Lászlóval, hanem az özvegyével. A Franklin társulat már 1898 végén benyújthatta első ajánlatát, amelynek pontos tételeit nem ismerjük. Ekkor jelentkezett Révai Mór János a maga „háromszorosának mondott” ígéretével. Ennek hatására írta meg 1899. február végén Arany Lászlóné a társulatnak azt a levelet, amelyben korábbi ajánlatukat a Révai-féle előnyök miatt visszamondja. Ebben kifejti „… feltett szándékom volt, hogy nem alkuszom ipám írói hagyatékára, így találtam illőnek férjem házánál s így rögtön egész határozottan megígértem Révainak, hogy ajánlatát elfogadom, ha az tetemesen jobb a másénál…. Kívánságukhoz képest köteleztem Révait, hogy a két iskolai kiadást, a balladákat és a Toldit engedje át Önöknek végleg, ötezer forintért, ép úgy a három Shakespeare fordítást, arra az esetre ha egy új együttes kiadás létesül – ezerötszáz forintért.” Jellemző, hogy az alkudozás során Ráthot senki sem kérdezte meg. Igaz, feltehetően mindannyian tudták, hogy Ráth már nincs abban a helyzetben, hogy a csillagászati összegekig felmenő licitálásba részt vehetett volna. Végül is Arany László özvegye 60 ezer koronáért eladta a jogokat a Franklin társulatnak 1931. évi határidővel. Ezt a megállapodást még több követte, kiterjesztve a jogokat, például a filmfeldolgozásokra is, de ezeket már Voinovich Géza kötötte meg, mint Arany Lászlóné férje. Az 1900 januárjában kötött megállapodás kimondta azt is, hogy érvényessége csak 1900. december 31. után lép életbe, miután a jogokkal ekkor még ez idő szerint Ráth Mór rendelkezett. Ez a szankció azonban kevéssé zavarta a Franklin társulatot abban, hogy még az év folyamán piacra dobja valamennyi frissen szerzett Arany kiadását, sürgősen kicserélve Ráth impresszumát a sajátjával. Mindezt úgy tehette meg, hogy Ráthtól megvásárolta a kliséket és a matricákat. Pontosabban már nem Ráthtól, hanem akik őt ekkor már képviselték.” (Voit Krisztina i. m.)

A kissé kevert adatok kibogozását segítheti az akkori üzleti és személyes kapcsolatok ismerete. Arany János baráti köréhez tartozott Gyulai Pál, akivel 1872-1883 között Arany László együtt szerkesztette a Magyar Népköltési Gyűjtemény három kötetét. 1872-ben Arany János kiadójának, Ráth Mórnak konfliktusa kezdődik Gyulai Pállal, a Budapesti Szemle kiadásáról. 1873-ban a Landerer és Heckenast kiadó a Franklin nevet felvéve részvénytársasággá alakul, amelynek igazgatósági tagja, minimális részvényjegyzéssel Gyulai Pál, majd hamarosan a társaság elnöke lett. 1875-ben Gyulai Pál megindítja az Olcsó Könyvtár sorozatát, amely évtizedeken keresztül ezres nagyságú kiadvánnyal jelent meg. Eközben Arany János kiadójának, Ráth Mórnak az üzleti fellendülést követően Gyulai Pállal a viszonya megromlik és számára több előnytelen változás történik. A legnagyobb Vörösmarty kiadási jogainak elvesztése. 1884-ben a korábbi szerződés lejárt, amit Deák Ferenc, a Vörösmarty-árvák gyámja köttetett és az örökösök nem Ráthtal újították azt meg, hanem Méhner Vilmost cégének adták el. Méhner ponyváiról, kalendáriumairól volt ismert, és a még kéziratban lévő epigrammák és drámai költemények kiadási jogát Gyulai Pál jegyzeteivel együtt megkapta. Arra viszont nem találtunk információt, miként szerzett kiadási jogot a „Méhner Vilmos-féle Könyvkiadó Hivatal” az Első lopásra?

Az üzleti élet a személyes kapcsolatoktól és azok változásaitól sem függetlenül zajlott. Arany László 1875-ben feleségül vette Gizellát, Szalay László lányát. Gyulai Pál Arany folyóiratának segédszerkesztőjeként kezdve az irodalmi élet egyik vezetőjévé emelkedett. Arany János hosszas betegeskedés után 1882. október 22-én, Arany László 1898. augusztus elsején meghalt. Gyulai Pál egyetemi tanítványa, majd irodalmi munkatársa, a 28 éves Voinovich Géza 1905-ben feleségül vette a nála 20 évvel idősebb, gyermektelen Arany László özvegyét. A házasságával felesége révén megörökölte az egész életében feladatot adó Arany János irodalmi hagyatékát.

Áttekintve a személyi kapcsolatokat és azoktól feltételezhetőn nem független könyvkiadási, üzleti folyamatokat, a korábban általánosságban megfogalmazott kérdéseink konkrétan is feltehetők. Mi lehet a magyarázata, hogy Voinovich Géza 1952-ben Arany János Összes Művei sajtó alá rendezésekor Az első lopás általunk is ismert legalább három kiadását nem szerepelteti?

Elsőként hiányzik Ráth Mór (2. sz. melléklet), másodikként Méhner feltüntetett kiadásában (3. sz. melléklet), valamint az iskolai felhasználási célú Ráth Mórhoz kapcsolt kiadás (4. sz. melléklet). Ráth Mór nevén 1900-ig, Méhner kiadásában csak 1895-ig jelenhetett meg, az iskolai kiadásnak az évszámát nem ismerjük. 1900-ban Franklinnál megjelent Arany János Összes Munkáiban az Első lopáshoz fűzött jegyzet rendkívül szűkszavú, csak a Kisebb Költemények háromszori kiadását és az 1953 évszámot a Falusi esték megjelenési hely nélkül közli.

A lehetséges indok kettős lehet: elfelejtette (amit nem tudunk elfogadni), vagy szándékosan kihagyta az Arany-családra nézve furcsa kiadásokat. Az ok ismeretlen, az olvasó találgathat. Mi lehet a magyarázat? Kétszer, ráadásul két barátságban nem lévő kiadónál ugyanazt a szerkesztői vagy nyomdahibát feltételezni nem lehet, nem marad más hátra, mint rosszhiszeműen azt gondolni, a két kiadói nevet használva legalább két személy anyagi érdekű összejátszása zajlott. Feltélezésünket, ha konkrétan nem támasztja is alá, de nem mond ellent Bisztray Gyula, aki tanulmányában többször úgy említi Voinovich Gézát, mint aki az Arany János-hagyatékot és a kiadási jogokat nem mindenkor a költő nagyságához méltóan kezelte. Emellett ki kell még emelnünk a Franklin Társaság kritikus működéséről írtakat, példaként kiemelve az írásunkat is érintő kiadó gyakorlatot, a kiadási évet gyakran üzleti okokból kiadták. (Bisztray Gyula: Az Arany János-kiadások rostája, 1883-1958, Magyar Könyvszemle, 1959/1. 23. o.)

Az elbeszélő költemény címéről

A Falusi Estékben megjelent cím Az első lopás. Az összes gyűjteményes Arany-kiadás ugyanezt használja. A 3-4. sz. mellékletben közölt furcsa (kalóz?) kiadások a névelőt elhagyva, a címlapon Első lopást írnak. A Voinovich által is említett Franklin-féle külön kiadás is a névelőt használja.

Érdekes záróakkord, Voinovich idéz Arany János Tompa Mihálynak 1854. október 18-án írt leveléből: „…Ágnes asszony is már ez epocha szüleménye, valamint Mátyás anyja, részben az Első lopás s vagy még kettő…” (Voinovich Géza: Arany János életrajza, 1849-1860, 2. kötet, MTA Budapest, 1931. 332. o.)

A bevezetőben még általánosságban feltett kérdéseink közül az elsőt, később konkrétabban is megfogalmaztuk, a másodikat, a névelő nélküli címhasználatot találgatások nélkül, egyszerűen tényként rögzítettük. A két kérdésre adható válaszok nem egymástól függetlenek, hanem két vonalon futó érdekek találkozását sejtetik.