(Ady Endre ismeretlen levele Abelovszky Margithoz)
Ady Endre életében az 1911 ősze és 1912 nyara közötti időszak talán még kevésbé volt elviselhető a megelőző, nem ritkán kritikus életszakaszainál. Kapcsolatát Lédával már egy ideje a se vele, se nélküle állapot jellemezte, a vonzás és a taszítás egyidejűsége már egyértelműen a szakítás előérzetével társult. Ekkor kezd levelezni későbbi feleségével, a 16 éves Boncza Bertával. Nem csitulnak körülötte az irodalmi élet viszályai, és anyagi gondjai is változatlanul nyomasztóak – testi-lelki betegségét gyógyítandó, befektetik a Városmajori Szanatóriumba. A szanatóriumban töltött hónapjai sem mentesek intenzív szerelmi kapcsolatoktól és hódításaitól. Ezek közül jól ismert az Adához (Bisztriczky Józsefnéhez) és eddig majdnem teljesen ismeretlen az Abelovszky Margit színésznőhöz fűződő viszony.
Régóta őrzöm Ady Városmajori Szanatóriumból, annak fejléces levélpapírján Abelovszky Margitnak címzett levelét, mely Ady életéből egy hiányzó epizódot pótol.
Városmajor Szanatórium
Csernyefalvi dr. Kozmucza Béla,
igazgató-főorvos vezetése alatt
Budapest, I., Városmajor utca 64.
„Kedves Abelovszky Margit,
jutottam-e eszébe vagy egyszer s egy villanásnyi időre is? Lássa, én három hete fekszem egy kis szanatóriumban. És – magam sem tudom, hogy miért – magának óhajtok legelőször írni. Szörnyű három hét volt, de ma már ott tartok, hogy majdnem optimista gyerkőc lettem. Négy szigorú, lelkes orvos ambicionálja, hogy megreparáljon. Persze, maga bizonyosan vidámabban él. Fölszólítom s elvárom, hogy tudasson, ha netán közben jegyet váltott volna valamelyik jelöltjével. Egyben ugy-e most már megérti, hogy a kivánt könyv dolgában miért nem intézkedhettem. Most már el fogom küldetni. Ha ír, a »Nyugat«-hoz címezze. Az öcsém szokta elhozni a leveleimet. Titokban vagyok itt, két-három emberem tudja csupán. De furcsa lesz, ha maga majd nemsokára egy szinte egészen egészséges Adyt fog látni. Kezeit csókolja e vakmerően tulzó, reménykedő dicsekvés után
hive
Ady Endre”
Ki volt Abelovszky Margit? A Magyar Színművészeti Lexikon rövid szócikke szerint: „színésznő, 1904-ben a Népszínházban a Lőcsei fehér asszony c. színműben aratta első sikerét. Tagja volt 1909-ben a Vígszínháznak, majd 1912-ben a Magyar Színháznál, utána a Népszínház-Vígoperánál működött. 1914-ben neve letűnt a színlapokról.” [1]
Ady Abelovszky Margitra újságírói múltjából emlékezhetett, 1907. augusztus 2-án a Budapesti Naplóban jelent meg cikke, Abbázia legszebb hölgyei címmel: „Tehát Abbázia ez évben is ledarálta a maga szépségversenyét. 1. Nánássy Ödönné. 2. Piliss Mimi. 3. Abelovszky Margit. Egytől-egyig okvetlenül olyan szép hölgyek, akik nemcsak Abbáziában lennének győztesek. Habár én csak Abbáziát s az effajta versenyeket ismerem. A koszorúzott hölgyeket, Abbázia idei királynőit, sajnos, nem. Hazafias lélekkel örülök azonban magam is, mert e beauték magyarok. S mert legszebbeknek kijelentetni még egy abbáziai versenyen sem dicstelen….”[2] (A cikk 39 sorban folytatódik.)
Mit jelenthetett Abelovszky Margit Adynak? Nem sokat tudunk, legfeljebb találgatni lehet. „…magának óhajtok legelőször írni” írja. A „legelőször” kijelentést elfogadva, a levél március 8-án vagy azt megelőzően íródott, ha figyelemmel vagyunk az 1912. március 8-i dátummal Hatvany Lajosnak írt levél két sorára: „szomorú szanatóriumi fogságomból szeretettel köszöntlek… Három hete vagyok már itt…”, feltételezhető az azonos dátum, hisz mindkét levélben három heti ottlétét említi. A Boncza Bertának címzett levelét is olvasva feltételezhetjük, március 8-a Ady első levélírói napja lehetett a szanatóriumban.
„Kedves, kis húgom, Bertuka,
több mint három hete fekszem egy kis szanatóriumban. Az utolsó előtti lépésnél megfogtam magamat, s kimondtam: hogy megpróbálom a gyógyulást. Egy kedves professzor s még három orvos rohant meg kissé már túlságos buzgalommal. Különösen az első tíz nap volt szörnyű, szinte tébolyító. Ma már kezdek bizakodva nézdegélni, tervezni. És hogy lássa, hogy ismeretlen, kis Bertuka húgomat hogy kedvelem, magának vetem egy hónap óta első betűimet. Nagyon sok és sokféle válság juttatott e sorsra, de lássa, már reménykedem. S talán-talán egy kicsit a maga levele is buzdított ilyen rég’ nem produkált energiára. Írjon, kedves kis Bertuka, címezze a levelet a Nyugat-hoz. Én itt titokban vagyok, két-három emberemen kívül senki se tudja hollétemet. A Nyugat-tól az öcsém szokta leveleimet elhozni. Svájcban is olyan szép tavasz van, mint itt nálunk? Valószínű, hogy kúrám befejeztével a francia Svájcban fogok utazgatni egy kicsit.
Szeretettel üdvözli beteg bátyja
Ady Endre”[3]
A vastagon szedett mondatok, mondatrészek szinte azonosak, vagy nagyon hasonlóak az Abelovszky Margitnak és a Boncza Bertának írt levélben. Természetesen nem bizonyítható, de erős gyanakvással alátámasztva feltételezhető, Ady a három levelet egy napon írta.
Abelovszky Margit és Ady további „közös sorsáról” semmit nem ismerünk. Adyt már a szanatóriumban, gyógyítás közben „zaklatták” a nők. Májusban, három hónapos kezelés után újabb levelet írt Boncza Bertának: „…Hiszen rám se lehet ismerni, annyit erősödtem, gyógyultam, bizakodtam. De a teljes gyógyulásomat tízszer is megzavarták rossz asszonyok és rossz emberek. Azt hiszem, most már szabad vagyok, nem könnyen izgatható, egészséges, bízó.”[4] A szanatóriumi kezelés után, gyógyultan – a barátok és ismerősök emlékei szerint – kevésbé állt ellen a nők „zaklatásának”. Talán Abelovszky Margit nem „zaklatta”, aki az itt közölt, eddig ismeretlen levél szerint több jelöltjével is jegyet válthatott, majd házasságot köthetett, de Adyval titkos kapcsolatot is tarthatott. A gyanúhoz egy információval rendelkezünk. 1912 után, Abelovszky Margit neve Ady Endréhez kapcsolva egyszer előfordul az ismert írásos dokumentumokban. Dénes Zsófia május utolsó péntekén Ady Endrének írt levelet (Budapest, 1914. május 29.): „Édes jó és nekem kedves, mily okos, hogy ha már nem ülhetek magával Siciliában, én vagy teszem: Abelovszky Margit, hogy legalább hazautazott az édesanyjához, kinek a kezét csókolom”[5]
Dénes Zsófia (Zsuka) anyja, lánya házasságát Ady Endrével meghiúsította. A baráti emlékezések alapján Dénes Zsófia és Ady között a nő-férfi kapcsolat megszűnt, a közeli baráti azonban megmaradt. Ennek alapján, ha Abelovszky és Ady között volt kapcsolat, azt Ady Zsukának mint bizalmas barátjának mesélhette. Zsuka érzelmileg Adyhoz még kötődhetett, és féltékenysége vagy csak a hiúsága a titokban tartott kapcsolat felemlítését megmagyarázza.
A valós okot nem ismerjük, mint ahogy nem tudhatjuk, ki írta a levél harmadik oldalára a lap tetejére a költő írásától eltérő betűkkel: „Don’t wake me up, I’m dreaming.” Nem tudjuk, de egy előkerült dedikált fénykép írása alapján nagy valószínűséggel Abelovszky Margit.[6]
A színésznő „A leányka” című színműben szerepelt, s a korabeli jellemzése alapján még az operett írójának a tetszését is elnyerte: „Az ifjan diadalmas Fedák… otthagyja a vele virágzó Király-színházat, hogy felemelje a nélküle tengődő Népszínházat. A nagy várakozást ébresztő vállalkozáshoz Verő szerzi az alkalmat „Leányka” című daljátékával, amelyet Vidor kitűnő előadásában s pazar kiállítással hoz színre 1906. január 14-én. A siker tagadhatatlan… Kissebb szerepekben is figyelmet ébresztenek… a szebbnél-szebb menyecskék élén a kecsesen nyulánk, mosolygón kékszemű s megnyerően ügyes Abelovszky Margit.”[7]
Nem meglepő, hogy a színésznő Abbáziában a szépségversenyen Adynak is megtetszett. A később történtekről csak a hosszú idő után előkerült levélből tudhatunk és Zsuka pikírt megjegyzéséből következtethetünk.
[1] Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete kiadása, Budapest. I. kötet, 19. oldal
[2] Ady Endre prózai írásai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968. 8. kötet
[3] Ady Endre művei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983. 2. kötet, 178. oldal
[4] Ady Endre művei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983. 2. kötet, 179-180. oldal
[5] Ady Endre levelei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983. Harmadik kötet, 228. oldal.
Dénes Zsófiát Balázs Béla 1913. november 21-én mutatta be Adynak, aki nemsokára feleségül akarta venni. A házasságot Dénes Zsófia anyja akadályozta meg.
[6] www.darabanth.hu Darabanth Aukciós ház. 2010. november 15.
[7] Verő György: A NÉPSZÍNHÁZ Budapest színi életében 1875–1925. Franklin-Társulat Kiadása, Budapest, 1825. 312. oldal