(Társszerző: Barabás Tünde)

(Elemzés és perspektívák az inaktív magyar és romamagyar társadalom nemzetgazdasági krízisének feloldására)

Bevezetés

A néhány évtized múlva olvasható gazdaságtörténet a kétezres évek első évtizedének magyar gazdaságpolitikáját nem sikertörténetként írja majd le. Súlyos kritikát kap az államháztartás túlzott hiánya, az államadósság növekedése, a nemzetközi fizetési mérleg nagymértékű külső finanszírozási igénye, a nem kellő mértékű gazdasági növekedés, talán még az árstabilitás erőltetett ütemű elérését sem sikerként írják majd le. A felsorolt kritikákat elismerve, a magyar gazdaság 2010-et megelőző időszakában mégis egy újabb makrogazdasági tényező, a munkapiaci inaktivitás mértékét a legsúlyosabb és a legnehezebb problémának tartom.

Már a nemzetgazdasági szintű inaktivitási ráta is kedvezőtlen állapotot mutat (2007-ben 2,590 millió fő, a munkaképes korúak 38,1%-a), de különösen a regionális (megyei) eloszlás (45,1 és 32,4% közötti) és a végzettség (1,189 millió fő legfeljebb 8 általános végzettségű) szerinti mértékek lesújtóak. A megoldást, de még az érzékelhető enyhülést nem lehet a piactól várni. Az állami-kormányzati beavatkozás elkerülhetetlen.

A munkapiaci inaktivitás csökkentésének a kényszerét nem homályosíthatja el a válság okozta munkanélküliség. A munkanélküliség mértéke nő, ha a végső (fogyasztó) kereslet csökken, mert a változatlan kapacitású termelés fenntarthatatlan, ami szükségszerűen az élőmunka-igényt csökkenti, és az a foglalkoztatottak számának vagy a ledolgozott munkaidőnek a csökkentésével érhető csak el. Ha viszont a válságnak vége, a foglalkoztatottak létszáma emelkedik, a munkanélküliek létszáma csökkenni kezd. Az inaktivitás ezzel szemben a gazdasági ciklustól függetlenül változatlan szintű. Fennmaradása társadalmi szempontból kezelhetetlen, gazdasági szempontból finanszírozhatatlan, a konfliktus elkerülhetetlen.

Csodák híján apró és egyszerű lépésekkel lehet és kell megpróbálni elindulni, mert enélkül a következmények kiszámíthatatlanok. Javaslataink a lehető legkonkrétabbak, azonban mind a célt, mind az eszközöket a kormánynak kell kijelölni és biztosítani.

1. A munkapiaci aktivitás-inaktivitás aránya

Az 3., 4., 5. táblázat[2] a foglalkoztatottak, a munkanélküliek és az inaktívak létszámát megyénként (külön kiemelve Budapestet) nemek, kor és végzettség szerinti bontásban tartalmazza (a foglalkoztatottak csoportjában a munkaidő terjedelme szerinti bontás is megtalálható). A munkapiaci aktivitás-inaktivitás a 15-64 éves korosztályra vonatkozik, azaz a 15 év alatti és a 64 év feletti korosztályt a munkapiac szempontjából figyelmen kívül lehet és kell hagyni. A munkapiaci aktívak (foglalkoztatottak) a munkanélküliek és az inaktívak relatív mértéke a 15-64 év közötti lakosságra vonatkozik, így az aktívak (foglalkoztatottak), a munkanélküliek és az inaktívak rátájának összege 1 (százalékos formában 100%)[3].

A munkapiaci kritikus helyzetet – bár lényeges és érdekes következtetések vonhatók le a globális adatokból is – a strukturális, azaz a megyei adatokból kiolvasható súlyos regionális különbségek mutatják.

Az országos átlag szerint a munkaképes korú lakosságból inaktív és munkanélküli 42,7%. Az átlag mögött jelentős mértékű a szóródás:

• Három megyében (Szabolcs-Szatmár-Bereg; Borsod-Abaúj-Zemplén; Somogy) 50% feletti az arány;
• Nyolc megyében (Baranya; Hajdú Bihar; Békés; Heves; Nógrád; Tolna; Bács-Kiskun; Jász-Nagykun-Szolnok) 45-50% közötti;
• Egy megyében (Csongrád) 42,2%, ami megközelítően megegyezik az országos átlaggal;
• Hét megyében (Zala, Győr-Sopron, Komárom-Esztergom, Vas, Pest, Fejér, Veszprém) 35-40% közötti;
• Budapesten 36,3%, ami a legjobb megyei aránynak megfelelő.

Ha különválasztjuk az inaktívakat a munkanélküli-létszámtól, az országos átlag (38,1%) körüli szóródás szintén jelentős mértékű:

• Öt megyében (Szabolcs-Szatmár; Baranya; Hajdú-Bihar; Somogy; Borsod-Abaúj-Zemplén) a munkaképes korúakon belül az inaktívak aránya 43-45,1% közötti;
• Három megyében (Békés, Nógrád, Heves) 40-43% közötti;
• Négy megyében (Tolna, Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád) 38,5-40% közötti;
• Három megyében (Pest, Fejér, Veszprém) 35-36% közötti;
• Négy megyében (Győr-Sopron, Komárom-Esztergom, Vas, Zala) 32-34% közötti;
• Budapesten 33,0%, ami megfelel a legjobb megyei aránynak.

Ha összevetjük a csak inaktívak szerinti regionális eloszlást az inaktívak és a munkanélküliek együttes eloszlásával, érdemi különbség nem mutatható ki. Mindkétszer két csoport képezhető:

• az egyikbe sorolhatók a hátrányos helyzetű megyék (Szabolcs-Szatmár, Baranya, Hajdú-Bihar, Somogy, Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés, Nógrád, Heves, Tolna, Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád);
• a másik csoportba az előnyben lévők (Pest, Fejér, Veszprém, Győr-Sopron, Komárom-Esztergom, Vas, Zala és Budapest).

Az inaktívak, valamint az attól élesen el nem választható munkanélküliek lakosságon belüli aránya a legsúlyosabb társadalmi és gazdaságpolitikai kérdés Magyarországon. A megoldás keresésekor meghatározó szempontok:

• a jelenlegi reálgazdasági struktúra nem képes a nagymértékben képzetlen és az alacsony szakképzettségű munkavállalók foglalkoztatására, ezért más termelési struktúrát kell kialakítani;
• a termelési struktúraváltásnak igazodni kell a világgazdaság, azon belül az Európai Unió várható fogyasztási szerkezetéhez;
• az új termelési struktúra kialakításakor meghatározó Magyarország természeti adottsága, de történelmi hagyománya sem elhanyagolható.

Egy röpke nemzetközi összehasonlítás. Magyarország aggregált foglalkoztatási adatai alapján felvetődhet a kérdés: Mi a sok? Mi a kevés? Mit kellene elérnünk? Mekkora rátával lehetünk elégedettek?

1. táblázat. Magyarország foglalkoztatási adatai (2007)

		%
Foglalkoztatottak	3 897 000	57,3
Munkanélküliek	312 000	4,6
Inaktívak	2 591 000	38,1
Munkaképes korúak	6 800 000	67,7
Összlakosság	10 045 000
Szakképzetlenek száma (8 általános vagy ennél kisebb iskolai végzettség)
		%
Foglalkoztatottak	486 632	12,5
Munkanélküliek	103 141	33,05
Inaktívak	1 190 000	45,92
Összesen	1 779 773	26,17

Forrás:KSH adatbázis

Az összehasonlító elemzésnek számtalan iránya lehet, a választás mégsem egyszerű. Egyrészt a túl specifikus adatok nehezen hozzáférhetők (szakképzetlenek és alacsony szakképzettségűek száma az inaktív munkaképes korúakból), másrészt a történelmi gyökerekből adódóan (akár rövidebb, akár hosszabb időtávban) oly mértékben különböző adottságokkal kell számolni, hogy a véletlen kiválasztás nem reális következtetésekhez vezethet.

Választásunk – ami természetesen vitatható lehet – a volt Jugoszlávia tagköztársaságból alakult országokra esett (kivéve Koszovót, mert annak sajátosságai miatt célszerűtlen bármifajta összevetést tennünk).

Magyarországon az inaktivitási ráta 38% körüli, amitől számottevő mértékben sem Szerbia, sem Montenegró nem tér el, Horvátország adata azonos, Macedóniáé kissé alacsonyabb, míg Szlovéniáé lényegesen eltérő (11 százalékponttal alacsonyabb), hasonlóan Bosznia-Hercegovinához, ahol viszont 8 százalékponttal magasabb az inaktívak munkaképes korúakhoz viszonyított aránya (6. táblázat). Az elszomorító adatunk a szakképzetlen (8 általános vagy annál kisebb iskolai végzettségű) inaktívak aránya (45,92%). Ugyanez a szám (7. táblázat) Szerbiában 3 százalékponttal, Horvátországban majd 4 százalékponttal, Macedóniában 21 százalékponttal kisebb, csupán Bosznia-Hercegovinában lényegesen magasabb (14 százalékponttal).

Néhány összegző mondat a hazai foglalkoztatási adatok kapcsán:

• Bármilyen (reális) irányú összehasonlítás szerint a munkaképes korúakon belüli inaktívak aránya magas, ami a foglalkoztatottság alacsony szintjét mutatja.
• Az inaktívakon belül a szakképzetlenek száma rendkívül magas (1.190.000 fő).
• A szakképzetlen inaktívak területi elhelyezkedése jelentős eltéréseket mutat. A hátrányos helyzetűnek nevezhető megyékben és kistérségében átlag feletti a szakképzetlen inaktívak aránya.
• A foglalkoztatottak közül 486 ezer, a munkanélküliek közül 103 ezer fő legfeljebb nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezik, ami a szakképzetlen foglalkoztatás további kiterjesztésének a nehézségeit jelzi.
• Az oktatás, mint megoldási alternatíva, rövid távon tömegméretben nem reális, hosszabb távon feltétlen követelmény.
• A lehetőség csupán sok-sok kis és még kisebb lépések sorozatból adódhat, amihez az állami szerepvállalás elengedhetetlenül szükséges, mert a versenyző piac erre alkalmatlan.

2. táblázat. Foglalkoztatottsági arányok

	Inaktívak aránya	Inaktívak + munkanélküliek aránya
Budapest	0,330	0,363
Baranya	0,446	0,488
Bács-Kiskun	0,397	0,454
Békés	0,422	0,469
Borsod-Abaúj-Zemplén	0,431	0,509
Csongrád	0,385	0,422
Fejér	0,357	0,388
Győr_Moson-Sopron	0,339	0,363
Hajdú-Bihar	0,443	0,487
Heves	0,402	0,468
Komárom-Esztergom	0,335	0,375
Nógrád	0,412	0,468
Pest	0,358	0,387
Somogy	0,436	0,502
Szabolcs-Szatmár-Bereg	0,451	0,532
Jász-Nagykun-Szolnok	0,393	0,450
Tolna	0,398	0,468
Vas	0,330	0,376
Veszprém	0,350	0,379
Zala	0,324	0,360
Összesen	0,381	0,427

2. Stratégiai célpontok és a szükséges lépések Magyarországon

Stratégiai célpontok a világgazdaságban

A kisméretű nyitott magyar gazdaság hosszú távú gazdaságfejlesztési célkitűzései szükségszerűen a világgazdaság termelési és fogyasztási szerkezetéhez igazodhatnak. Széles szakmai és növekvő szakmán kívüli körben elfogadott tétel szerint a következő évtizedekben a világgazdaság stratégiai céljai közül kiemelkedik[4]:

• az élelmiszer-gazdaság,
• az édesvíz-gazdálkodás,
• a klímaváltozást befolyásoló környezetgazdálkodás.

A lehető leggyorsabb reakciókat kikényszerítő problémák a következők:

• A világ élelmiszer-fogyasztásában rendkívüli méretű átalakulás várható, amihez az élelmiszer-gazdaság folyamatosan igazodni fog. Elsősorban Kínában, Indiában és a többi délkelet-ázsiai országokban (kb. hárommilliárdnyi lakosság), másodsorban a világ más országaiban (pl.: Oroszország, Mexikó) az egy főre jutó jövedelem növekedésével a növényi eredetű táplálék helyett az állati eredetű, azon belül elsősorban a húsfogyasztás gyors ütemben emelkedni fog. Az egy főre eső fogyasztás növekedésétől eltekintve, csupán a növényi élelmiszerekről az állati eredetűekre áttérés négy-tízszeres mennyiségű növényi biomassza- (takarmány-) felhasználással jár.[5] A jelenlegi termeléshozamok alapján a többlettakarmány előállításához 175 millió hektár szántóföld szükséges. [Farell, 2005]
• Jelenleg mind a fejlett, mind a fejlődő világ húsfogyasztásában meghatározó a tengerihal-fogyasztás.[6] A változatlan szintű kínálatot a rablógazdálkodás biztosítja, ami hosszabb távon fenntarthatatlan. A csökkenő kínálatot csak növényi és másfajta állati termékek kínálatnövekedése helyettesítheti, ami szintén a takarmány-, ezen keresztül a szántóföldigényt fokozza.
• Az állattenyésztés takarmányigényéhez szükséges szántóföldterületet az energiahordozók előállításához szükséges biomassza (kukorica, repce) növekvő termelése is korlátozza.
• A takarmány előállításához igénybe vehető szántóföldet a lebomló keményítőből előállított csomagolóanyagok alkalmazásához szükséges termelés is csökkent.[7]
• Az állatok takarmányához, az energiahordozók és a keményítő alapú csomagolóanyagok előállításához szükséges biomassza növekvő termőföldet igényel(-ne), ezzel szemben a termőföld mennyisége a világ fejlett és fejlődő országaiban jelentős mértékben csökken. Ennek oka részben az infrastrukturális és más fejlesztések területigénye, részben
• az ésszerűtlen mezőgazdasági használat.[8]
• A takarmány- és a biomassza-szükséglet gyors ütemű növekedése, a szántóföld összterületének a csökkenése a termésbiztonság és a terméshozam növelését igényli, de ennek elengedhetetlen feltétele az öntözött területek növelése. Az öntözhetőség mértéke az országok édesvízkészletének a függvénye, amit elsősorban az egy-egy országba befolyó és kifolyó vízmennyiség különbsége meghatároz. A rendelkezésre álló vízkészletből a lehetséges öntözés mértéke az infrastruktúra kiépítettségétől függ.

Magyarország természeti adottsága a termőföld

Hazánk nemzetközi összehasonlításban is gazdag termőföldterülettel rendelkezik. Az egy lakosra jutó szántó és az egy lakosra jutó mezőgazdaságilag művelt területet tekintve Magyarország Európában az elsők között áll. A világ legnagyobb arányú mezőgazdasági területtel rendelkező országa (70%), és Dánia után (60,3%) a második „legfelszántottabb” (54,3%) ország (1988. évi FAO évkönyv). A szántók területe ugyan csökkent, de egyes országtájakon még magas. A földellátottság mértékét kifejező 100 lakosra jutó 61 hektárnyi mezőgazdasági terület alapján hazánk a „kedvezőbb” adottságú országok közé sorolható.

Magyarország összes termőterülete jelenleg az ország kb. 86%-a, 80.000 km² (8 millió ha) ebből az erdők nélküli 60.000 km², azaz kb. 6 millió ha a mezőgazdasági terület. A termőterületen belül a növénytermesztés szempontjából a négy fő művelési ág: szántó (4,8 millió ha), gyep (1,1 millió ha), gyümölcsös (0,3 millió ha) – ezek együtt a mezőgazdasági terület – és erdő (1,8 millió ha). A szántóföld hazai és uniós arányait az 8. táblázat szemlélteti.

8. táblázat. A szántóföld aránya Magyarországon és az Európai Unióban

A szántó aránya	Magyarország	Európai Unió
Teljes területben	52%	23%
Termőterületben	60%	31%
Mezőgazdasági területben	78%	55%

                      Forrás: http://www.foldbroker.hu/fr_piac.htm

A termőföld jelenlegi jelentősége, de különösen a már közeljövőben várható felértékelődése alapján nem lehet figyelmen kívül hagyni a termőföld indokolatlan, nem kényszer jellegű folyamatos csökkenését. Az 1950-es évektől 1991-ig több mint 900 ezer hektárt vontak ki a mezőgazdasági hasznosításból. A területkivonás mögött az ipartelepítés, az útépítés, a városfejlesztés, az erdőtelepítés és környezetvédelmi – tehát nem elítélhető, noha sokszor nem körültekintő – meggondolások álltak. Az egyes művelési ágak közül a szántó és a gyep aránya folyamatosan csökkent, míg a gyümölcsös és a kert aránya nőtt. [Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár, http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/293.html]

A termőföld nem pótolható, miközben az élelmiszer-termelés, valamint a növény- és az állatvilág élőhelyeként is létfontosságú. Alapvető stratégiai kérdés egy beruházás „barnamezős” (korábban ipari célra már hasznosított, jelenleg használaton kívül álló terület) vagy „zöldmezős” (újabb termőföld kivonását jelenti) jellege. Az előbbi indokolást nem igényel, míg az utóbbi csak különleges indokolással lehet elfogadható döntés.

Magyarország természeti adottsága az ország területén átfolyó „korlátlan” édesvíz mennyiség – a magyar mezőgazdaság egyik alapvető problémája az öntözött termőföld alacsony aránya

Magyarország földrajzi fekvése jelentős közvetlen szabadvíz-nyerési lehetőséget és rendelkezésre álló víztartalékot biztosít.

Az ország területére érkező vízmennyiség[9]:

Folyókban érkezik                  120,00 km³/év

Csapadékként érkezik             55,15 km³/év

                                                           175,15 km³/év

Az ország területéről távozó vízmennyiség [Nagy-Kovács, 2008]:

Folyókban távozik                  123,15 km³/év

Légkörbe párolog                    52,00 km³/év

Az állóvizekben és a folyókban tárolt vízmennyiség 3,2 km³ (Balaton: 2-2,5 km³, Velencei-tó: 0,05 km³, Fertő tó: 0,01 km³, egyéb állóvizek: 0,04 km³, folyók: 0,6 km³), míg a talaj felső 1 méterében 17,5-35,0 km³ között változhat [Nagy-Kovács, 2008].

A víz felhasználója az ipar és a lakosság mellett a mezőgazdaság, azon belül a növénytermesztés. Öntözésre – a folyók vizéből – becslések szerint 0,6 km³ mennyiséget használnak fel, ami a bejövő vízmennyiség 0,34%-a. [Nagy-Kovács, 2008]

Magyarország földrajzi elhelyezkedése a mezőgazdaságnak hátrányt is jelent, mert az ország területének kb. 90%-át aszály veszélyezteti. Múltbeli időjárási adatok alapján jól becsülhető a tízévenként várható 3-5 közötti aszályos évek száma, ami a klímaváltozásból eredő felmelegedés hatására még emelkedhet. Aszály ellen öntözéssel védekezni lehet. Öntözéshez a vízkészlet gyakorlatilag korlátlanul rendelkezésre áll, ennek ellenére Magyarország az öntözött területek arányát tekintve az EU 27 tagállama között a 26. helyen áll. [AKI, 2008] A vízjogilag engedélyezett öntözhető terület 2007-ben 204 ezer hektár volt, amiből ténylegesen csak 87 ezer hektárt öntöztek. Az öntöző- és belvízcsatornák hossza 37 ezer kilométer, 2008-ban 312 szivattyútelep üzemelt. [AKI, 2008]

A jelenleg öntözhető területeken sem feltétlenül folyik öntözés, mert [AKI, 2008]:

• Az öntözési költségek 60-70%-a a villamosenergia és a gázolaj, valamint a szivattyútelepek működtetésének bérköltsége, és mind az energia ára, mind a bérköltség az ágazatot képviselők véleménye szerint túl magas.
• A szivattyútelepek műszaki állapota rossz, felújítások és karbantartásuk, de különösen a korszerűbb öntözőberendezések beszerzése a gazdálkodók beruházási lehetőségeit meghaladja.
• Tragikomikus érv a meglévő öntözőberendezések vagyonvédelmének a nehézsége, mert a szivattyúkat és az öntözőberendezéseket ellopják.
• Végül, de nem utolsósorban a vízszolgáltatás díja (10-70 Ft/m³) a gazdálkodóknak túlzottan magas.

Összegezve: az agrárium versenyképessége megköveteli az öntözés fejlesztését, az öntözés vízigénye az ország területén rendelkezésre áll, ezért a szükséges és lehetséges döntéseket mihamarabb meg kell hozni. Ezek közül a legfontosabbak: a tározók kialakítása és a csatornahálózat bővítése; az öntözővíz díjmegállapításának újragondolása; az öntözés gépi-műszaki korszerűsítése és annak finanszírozása.

A részletes válaszok szakmai döntést igényelnek, ami viszont az adott szakma kompetenciája. Itt csak azt akarjuk hangsúlyozni, hogy:

• a tározók kialakítása, a csatornahálózat kiépítése és bővítése, a folyamatos karbantartás, az őrzés jelentős számú alacsony szakképzettségű és szakképzetlen munkavállaló foglalkoztatását biztosíthatja;
• az öntözés – amint azt a következő pontokban igyekszem leírni – elengedhetetlen az élőmunka-igényes, a korszerű és a versenyképes zöldség- és gyümölcstermesztéshez. Emellett véletlen adottság, hogy a tradicionális zöldség- és gyümölcstermő területek jó megközelítéssel az inaktív lakosság területi elhelyezkedésével egybeesnek.

3. Az inaktív munkavállalók foglalkoztatása a mezőgazdaságban

Magyarország természeti (földrajzi) adottsága a termőföldterület jelentős aránya és a Kárpát-medence vízgyűjtő jellegéből adódó bőséges édesvíztömeg. Ha természeti adottságainkat összevetjük a világgazdaság stratégiai termékeivel, úgymint az élelmiszer- és az édesvízigénnyel, a magyar gazdaságpolitikának nem célokat kell kitalálni, hanem a célszerű cselekvés érdekében a feltételeket kell biztosítani.

Az azonnali cselekvés is már késés, a további halogatás viszont már súlyos hiba. Az Agrárkamara 2008. december 16-i küldöttgyűlésére készített tanulmány szerint: „Magyarországon az agrárpolitika gyakorlatilag „támogatásosztogatás-politika” (kiemelés tőlem: B. T.), amelynek célja az elérhető uniós források maximális lehívása és minél szélesebb körben történő terítése, tekintet nélkül a hosszabb távon jelentkező kedvezőtlen gazdasági és társadalmi hatásokra, illetve a fejlesztések esetében az egyes részterületeket érintő programok összehangolására.” [AKI, 2008]

A magyar mezőgazdaság szempontjából kiemelhető főbb ágazatok többségét (baromfi, vízibaromfi, sertés, tej, gabona és olajnövény) itt most nem is érintjük, mert a tanulmány kizárólag a munkapiaci inaktivitás csökkentésének a lehetőségeit igyekszik feltárni. Szakértői vélemények szerint az előbb felsorolt fontos, de itt nem tárgyalt mezőgazdasági ágazatok mindegyike csak akkor lehet versenyképes a nemzetközi piacon, ha a termelés és a feldolgozás korszerű technikai és technológiai fejlesztések alapján szerveződik. A korszerű technika és technológia viszont nemcsak hogy kizárja a szakképzetlen és az alacsonyan szakképzett munkavállaló foglalkoztatását, hanem csökkenti az élőmunka-igényt és növeli a szakképzettségi követelményt. Következésképpen a magyar agrárium felsorolt főbb ágazatai (amelyek szintén megkövetelik a termőföld védelmét és igénylik az öntözést) a magyar nemzetgazdaság kiemelkedően fontos része, de a munkapiaci inaktivitás csökkentését nem segítheti.

Található viszont egy rendkívül fontos agrárágazat, a zöldség-gyümölcs ágazat, amely lehetővé tenné a szakképzetlen és az alacsonyan szakképzett munkavállalók foglalkoztatását is. És létezik az agráriumon belül is kisebb jelentőségű, de az inaktivitás csökkentése szempontjából kiemelkedő súlyú lehetőség, ez pedig a gyógynövény-gyűjtés.

Egy tönkretett beruházásmentes munkalehetőség: a gyógynövénygyűjtés

Gyakorló gazdaságpolitikusok részére kvízkérdés lehetne: elképzelhető-e olyan mezőgazdasági ágazat, amelynek fejlesztési igénye lényegében nincs, öntözni nem kell, terméke eladható, a munkavállaló munkával való kapcsolata „laza”, időszakos és fokozatos lehet, valamint még ezeken felül az alacsony szakképzettségű és a szakképzetlen munkavállaló is ott dolgozhat. A megfejtés: ez az ágazat a gyógynövénygyűjtés.

A rendszerváltás előtt Magyarország Európa egyik legnagyobb gyógynövény exportőre volt. 1990-ben Európában 100 ezer tonna szárított gyógynövény (drog) került a feldolgozókba, ebből mintegy 20 ezer tonna származott Magyarországról. Napjainkban a gyógynövények iránti igény nőtt, a feldolgozott drog mennyisége 140 ezer tonnára emelkedett, de ebből csupán 4,5 ezer tonna magyar eredetű. Magyarország piaci részesedése az 1990-es 14%-ról 3%-ra esett vissza az európai gyógynövénypiacon. [Erdész-Kozak, 2008]

Az ágazat visszaesése nemcsak a mezőgazdaság, hanem a foglalkoztatáspolitika kudarca is. A gyógynövénygyűjtés az alacsony képzettséggel rendelkezők megélhetését biztosította, de legalább segítette, és még lehetővé tette kötelező munkakezdési idő, kötelező időtartam, kötelező teljesítmény nélkül, egyszóval a munkavégző szabadságának a lehető legnagyobb fokú fenntartása melletti munkavégzést.

A gyógynövényágazaton belül meg kell különböztetni a gyógynövénygyűjtést, a gyógynövény-termesztést és a gyógynövény-feldolgozást. Mind a gyógynövény-termesztés, mind a gyógynövény-feldolgozás számos, önmagától megoldhatatlan problémával küszködik. A jelenlegi helyzetet a következő számok jól tükrözik. Az 1980-as és 1990-es években becslések szerint 37-42 ezer hektáron évente 35-40 ezer tonna gyógynövénydrogot és 80-100 tonna illóolajat állítottak elő. Ma kb. 25 ezer hektáron 30 ezer tonnát nem éri el az előállított drogmennyiség.

A hazai gyógynövényágazat – szakmai vélemények szerint – katasztrofális helyzetű, itt most mindennek ellenére csak az ágazat egyik részét, a gyógynövénygyűjtést emeljük ki. Ennek oka „csak” annyi, hogy a gyógynövénygyűjtést lehet legegyszerűbben, legolcsóbban, leggyorsabban, egyszóval leghatékonyabban a szakképzetlen és az alacsonyan szakképzett munkavállalók számára munkahelyteremtő tevékenységgé alakítani. Ezzel nem élni, a megoldást késleltetni politikai és társadalmi felelőtlenség.

A gyógynövénygyűjtés súlyát szemlélteti, hogy a kereskedelmi forgalomba kerülő gyógynövények 60-70%-a vadontermő. A gyűjthető gyógynövények széles köre hazánkban megtalálható és gyűjthető. A gyűjtött gyógynövények száma 120-130, a legnagyobb mennyiséget a csalán, a mezei zsurló, a vadgesztenye, a csipkebogyó, a bodzabogyó és a kamilla adja. [Erdész-Kozak, 2008]

A gyógynövénygyűjtés terjesztése, ami az alacsony szakképzettségű munkavállalóknak „munkahelyet” is teremtene, két feltételcsoporthoz köthető.

Az egyik csoport feltételei:

• A vadonélő természetes állományok védelmét a begyűjtött gyógynövények ellenőrzésén keresztül szabályozni kell.
• A gyógynövény-felvásárlók jogi helyzetét rendezni, a felvásárlók érdekeltségét kialakítani és a hatékony ellenőrzést biztosítani kell.

A másik csoportba azokat a feltételeket soroljuk, amelyek a jelenlegi szabályozás alapján nem segítik, hanem hátráltatják a kitűzött cél elérését:

• 2007-ben érvénybe lépő szabályozás szerint (a korábbiaktól eltérően) a gyógynövénygyűjtésből származó jövedelem egészségügyi- és nyugdíjjárulék-köteles.
• A gyógynövénygyűjtőknek őstermelői igazolványt kell kiváltani, negyedévente elektronikus adóbevallást kell készíteni.[10]
• A gyógynövénygyűjtők számlára utalás helyett készpénzes kifizetést várnak.
• A privatizáció a szabadon járható gyűjtőterületeket lecsökkentette. A magántulajdonú területeken a gyűjtés lehetőségét szabályozni kell. A védett területeken a gyűjtés engedélyköteles, amit egyszerűvé és ellenőrizhetővé kell tenni.

A gazdaság „kifehérítésének” a jogossága általánosságban nem kérdőjelezhető meg, de a gyógynövénygyűjtés különleges munkahelyteremtése érdekében engedményeket lehet és kell tenni.

Az inaktívak foglalkoztatása a zöldség-gyümölcs ágazatban

 

A zöldség-gyümölcs ágazat jelenlegi problémái

Mielőtt még a foglalkoztatás szempontjából tekintjük át a zöldség-gyümölcs ágazatot, célszerű az ágazat általános problémáit felsorolni, mert így az is látható, hogy foglalkoztatáspolitikai célok nélkül is a változás, a változtatás elkerülhetetlen. [Magyar Agrárkamara, 2008]

• A hazai fogyasztási igényekhez képest a választék bővíthető lenne és az éven belüli egyenletesebb friss kínálat a zöldség- és gyümölcsfogyasztás egy főre jutó növekedését segítené.
• A belső fogyasztás növekvő hányada a hazai termelésű kínálat helyett import. A zöldség export-import egyenlege pozitív, míg a gyümölcsé negatív. Az uniós csatlakozás után az exportőr országok jelentős mértékben növelték zöldség- és gyümölcsbeszállításukat Magyarországra (a gyümölcsök mellett a paprika, a paradicsom és a burgonya a meghatározó termék).
• A magyar termelők nem képesek a keresletnek megfelelő nagyságrendben egységes minőségi árut kínálni. Ennek okai:
  • sokféle fajtát termelnek,
  • apró területeken külön-külön folyik a termelés,
  • néhány kivételtől eltekintve az értékesítés szervezetlen,
  • a kézimunkát vállalók hiánya a jó minőségű áruk megfelelő csomagolását gátolja.
• A magyar termelők kb. 65%-a önállóan igyekszik áruját eladni, a Budapesti Nagybani Piac részesedése kb. 30-35%.
• A BNP előnyei mellett (átlátható kínálat, azonnali fizetés) súlyos hátránya a jelentős  számla nélküli feketekereskedelem és a nem legális import.
• A feldolgozó kapacitások leépültek. A konzervipar bevételének 80%-a, a hűtőiparénak 60%-a az exportból ered. A gyümölcstermelés háromnegyedét adó alma 70-80%-a ipari léalma, a zöldborsó 96%-ban, a csemegekukorica 100%-ban konzervipari feldolgozásra kerül.
• Az Európai Unión belül zöldségtermelésben a 11-dik, gyümölcstermelésben a 9-10. helyen állunk. A kínálat növelését korlátozza a keresletnek megfelelő jó minőségű, csomagolt és kellő volumenű termék hiánya.
• Az EU-csatlakozás megváltoztatta a termékszerkezetet, nőtt a zöldborsó, a csemegekukorica, csökkent a fűszerpaprika, a paradicsom, a vöröshagyma, a fejes káposzta, a sárgarépa, a görögdinnye vetésterülete.
• A gyümölcsösök korösszetétele kedvezőtlen, a 20 évnél idősebb ültetvények aránya 40-50%, az almánál 56%.
• Az egyéni gazdaságok ¾-e 1 hektárnál kisebb területű.
• A gyümölcsösök és a zöldségfélék termésátlaga a külföldi versenytársakénak a fele-egyharmada. Ennek oka az elöregedés, az öntözés hiánya, a nem megfelelő fajta, a hiányos növényvédelem.
• A kertészeti termelést a magas kézimunka-igény korlátozza. A foglalkoztatási szabályok a legális alkalmi munkavállalást nem ösztönzik, hanem hátráltatják.
• A növényházak kb. 16%-a fűtött, ebből termálvízzel fűtötteké 29%. A bőséges termálenergia-készletek hasznosítását a jelenlegi jogszabályok nem ösztönzik.

A zöldség-gyümölcs ágazat fejlesztése, különös tekintettel az alacsony szakképzettségű és a szakképzetlen munkavállalók alkalmazására

A konkrét javaslatok felsorolása előtt rögzítenünk kell, hogy a zöldség-gyümölcs ágazat fejlesztése és a foglalkoztatottság összekapcsolása lehetséges, ha:

• a piaci feltételek adottak, azaz a fejlesztéssel elérhető kínálattal (kínálatbővüléssel) szemben megfelelő volumenű és szerkezetű kereslet prognosztizálható;
• a zöldség-gyümölcs fajta termeléséhez szükséges természeti adottságok megvannak és elegendőek, azaz a termőföld mennyisége és minősége megfelelő, a domborzati viszonyok megfelelőek, az éghajlati hatás megfelelő, a termőterület öntözhető;
• a fejlesztések regionális lehetősége és a foglalkoztatni kívánt munkavállalók lakás szerinti regionális elhelyezkedése egymást fedje, de legalább az átfedés részben meglegyen.

A piaci feltételekről

• A hazai zöldség-gyümölcs fogyasztás egyre növekvő hányada importból származik, a növekmény a Magyarországon termelhető zöldség- és gyümölcsfélékre is kiterjed. 2006-ban az elfogyasztott gyümölcs kétharmada import, a zöldségeknél ez az arány 20% (ide tartozik a paradicsom, a paprika és a burgonya). Az importarány növekedését okozhatja:
  • ha a hazai termelés választéka a kereslethez képest szűkös,
  • ha az év folyamán a kínálat egyenetlen,
  • ha az azonos minőségű termékeknél az importár alacsonyabb,
  • ha az értékesítő áruházláncok a hazai termelésű kínálat növelésére, de legalább szinten tartására nincsenek „ösztönözve” vagy kényszerítve.
• A magyar zöldség- és gyümölcsexport döntő hányadát az Unió tagországaiba exportáljuk. A zöldség-gyümölcs ágazatra uniós termelési kvóták nincsenek, a termelés „csak” a hazai és a külföldi kereslettől függ. A piacokért kiélezett a verseny, szükséges a jó minőség, a megfelelő szállítási időszak, a vonzó csomagolás, a sikeres marketing és nem utolsó sorban a költségeket fedező versenyképes ár.
• A magyar birtokpolitika következményeként sok egyéni termelő elaprózódott területeken gazdálkodik és az értékesítés is többségében egyénileg történik. Az értékesítés szervezetlen, nincs megfelelő volumenű, azonos minőségű árukínálat, a termelő mind a nagykereskedőkkel szemben, mind a nagybani piacon kiszolgáltatott helyzetű. A 81/2004. FVM rendelet alapján létrehozott Termelő csoportok, valamint a 25/1999 FVM rendelet alapján működő Termelői Értékesítő Szervezetek képesek lehetnének a szervezett értékesítésre, ha a működésük akadályait (tőkeszegény állapot, likviditási korlátok) megszüntetnék. A hazai zöldség- és gyümölcstermelés értékesítésének kb. 15%-a történik a Termelői Értékesítő Szervezeteken keresztül.
• Szakértői feladat annak eldöntése, hogy a zöldség-gyümölcs termelés melyik részét, mekkora hányadban célszerű friss áruként, illetve a konzerv- és a hűtőipari feldolgozással értékesíteni. Ha a feldolgozáshoz szükséges konzerv- és hűtőipari kapacitás a piaci igényekhez igazodik, a szükséges fejlesztés finanszírozható.

A természeti adottságokról

• Anélkül, hogy talajtani, domborzati és éghajlati szakmai kérdésekről írnánk, a magyarországi zöldség- és gyümölcstermelés térképéről a termelés fenntarthatósága és bővítési lehetősége leolvasható. Az EU-tagországok között a zöldségtermelésben 10-11., a gyümölcstermelésben 9-10. helyen állunk. Csatlakozásunk után a zöldség termőterülete csökkent, de megfelelő érdekeltség mellett a folyamat visszafordítható.
• Magyarország vízrajzi térképe alapján a mezőgazdasági termelés, azon belül a zöldség- és gyümölcstermelés teljes termőterülete öntözhető. Feltétel a szükséges tározók és csatornák megépítése, ami szintén élőmunkát igényel.

A termelés és a potenciális munkavállalók területi elhelyezkedéséről

Az eddigiek alapján a következő tényeket rögzíthetjük:

• az élelmiszer már ma stratégiai termék, s ha egyáltalán van értelme a fokozásnak, akkor azt is írhatjuk, stratégiai jellege növekszik;
• a várható felmelegedés és az időjárás változékonyságának a negatív hatását a rendelkezésre álló édesvíztömeg felhasználása csökkentheti;
• a zöldség- és gyümölcstermelés hazai hagyományai alapján feltételezhető, korszerűbb technikai és technológiai feltétek mellett, szakszerű döntésekkel (fajtaválaszték, művelési mód, birtokméret, értékesítés) növekvő volumenű és versenyképes zöldség- és gyümölcstermék termelhető;
• a zöldség- és gyümölcstermelés regionális eloszlása jól közelíti az inaktivitási mérték szerint kritikus megyéket; a szakképzetlen és az alacsonyan szakképzett potenciális munkavállalók legnagyobb tömege él és lakik (csökkenő sorrendben) Szabolcs-Szatmár, Baranya, Hajdú-Bihar, Somogy, Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés, Nógrád, Heves, Tolna, Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok és Csongrád megyében, ahol (egy-két kivételtől eltekintve) a zöldség-gyümölcs termelés meghatározó súlyú mezőgazdasági alágazat.

A zöldség-gyümölcs termelés kiemelt fejlesztése munkaalkalmat (munkahelyet) teremt, hatására az inaktivitás csökkenthető.

• Kiemelkedően jelentős mértékben

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (alma, meggy, körte, szilva, cseresznye, szeder, bodza, dió, szamóca, málna, uborka, paprika, káposzta, karfiol)

• Jelentős mértékben

Bács-Kiskun megyében (alma, körte, kajszi, őszibarack, szilva, cseresznye, meggy, szamóca, bodza, paprika, spárga, gomba);

Pest megyében (őszibarack, szilva, szamóca, ribizke, alma, kajszi, cseresznye, meggy, málna, szeder, dió, sárgarépa, gomba, káposzta, uborka).

• Csökkenő jelentőségű mértékben

Hajdú-Bihar megyében (paprika, torma, uborka)

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (kajszi, szeder, alma, körte, ribizke, bodza, dió)

Csongrád megyében (őszibarack, gyökérzöldségek, vöröshagyma, fokhagyma, spárga)

• Figyelmen kívül nem hagyható mértékben

Somogy megyében (szamóca, málna, dió)

Békés megyében (dinnye, paradicsom, zöldborsó, zöldbab)

Nógrád megyében (málna, ribizke)

Heves megyében (málna, bodza, dinnye, gomba)

• Kevésbé jelentős mértékben

Tolna megyében (spárga, dinnye)

Baranya megyében (szeder, dinnye, gomba)

A zöldség-gyümölcs termelés és az inaktivitás megyénkénti helyzetét és lehetőségeit kissé részletesebb bontásban az 1. sz. melléklet tartalmazza.

1. sz. melléklet: A zöldség-gyümölcs termelés és az inaktivitás megyénkénti állapota és lehetőségei az inaktivitási ráta sorrendjében.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

Inaktívak létszáma:	175.174 fő
Legfeljebb 8 általános:	93.958 fő
Érettségi nélkül:	32.184 fő
Érettségivel:	42.398 fő
Gyümölcsös (2002)	31.252 ha
Ebből: öntözhető	2.649 ha
Termő gyümölcsös	23.643 ha
Ebből: öntözhető	1.123 ha

Kiemelt fejlesztési irányok:

ALMA (jelenleg is a legjelentősebb termőterület)

• új technológiájú és új fajtájú versenyképes ültetvények;
• az ipari alma termelésének jelentős csökkentése és az étkezésialma-termelés jelentős növelése;
• a hazai fogyasztás növekedésének elősegítése (uniós és német példa szerint az óvodákban és az általános iskolákban gyerekenként napi 1-2 alma finanszírozása);
• teljes területű öntözés;
• értékesítési szervezet (pl. TÉSZ) kialakítása;
• tároló- és feldolgozó kapacitás növelése;
• „akadálymentesítés” (földalapú támogatás negatív hatásának mérséklése, őstermelői kategória megszűntetése, birtokpolitika újragondolása stb.)

MEGGY (jelenleg is a legjelentősebb termőterület)

• versenyképes ültetvények telepítése, mert a jelenlegi termelésnél több eladható (export);
• fagyasztási és feldolgozási kapacitás növelése;
• értékesítési szervezet kialakítása (hazai fogyasztás alacsony);
• teljes körű öntözés;
• „akadálymentesítés”.

KÖRTE-SZILVA-CSERESZNYE-SZEDER-BODZA-DIÓ

• jelenleg is a legjelentősebb termőterület;
• élőmunka-igényes termékszerkezet irányú fejlesztés;
• értékesítési szervezet kialakítása;
• teljes körű öntözés;
• „akadálymentesítés”.

SZAMÓCA-MÁLNA

• jelentős termőterület;
• málna termelés növelése (kézi szedésű gurulós minőségben);
• értékesítési szervezet kialakítása;
• teljes körű öntözés (országos átlagban kb. 75%-ban már öntözhető);
• „akadálymentesítés”.

UBORKA (konzerv)-PAPRIKA (szabadföldi)-KÁPOSZTA ÉS KARFIOL (szabadföldi)

• jelenleg is a legjelentősebb termőterület;
• az élőmunkaigénye különösen nagy, az élőmunka foglalkoztatását támogatni kell;
• a termőterület csökkenését meg kell állítani, majd növelését ösztönözni kell;
• értékesítési szervezet kialakítása;
• teljes körű öntözés;
• „akadálymentesítés”.

Baranya megye

Inaktívak létszáma:	119.818 fő
Legfeljebb 8 általános:	57.562.fő
Érettségi nélkül:	20.600 fő
Érettségivel:	37.311 fő
Gyümölcsös (2002)	798 ha
Ebből: öntözhető	127 ha
Termő gyümölcsös	554 ha
Ebből: öntözhető	28 ha

Kiemelt fejlesztési irányok:

• jelenlegi zöldség-gyümölcs termelési adatok szerint a fejlesztési lehetőségek igen korlátozottak;
• SZEDER jelentős, néhány más gyümölcs (kajszi, szilva, őszibarack, bodza, dió) kevésbé jelentős;
• DINNYE és GOMBAFÉLÉK termelése jelentős és fejleszthető;
• értékesítési szervezet kialakítása;
• „akadálymentesítés”.

Hajdú-Bihar megye

Inaktívak létszáma:	162.883 fő
Legfeljebb 8 általános:	76.122 fő
Érettségi nélkül:	31.181 fő
Érettségivel:	45.673 fő
Gyümölcsös (2002):	2.950 ha
Ebből: öntözhető	520 ha
Termő gyümölcsös	2.497 ha
Ebből: öntözhető	405 ha

Kiemelt fejlesztési irányok:

• teljes körű öntözés feltételeinek biztosítása (az előmunkaigény szempontjából az export szempontjából kiemelkedő jelentőségű a CSEME-GEKUKORICA-ZÖLDBORSÓ-ZÖLDBAB termelése);
• PAPRIKA (szabadföldi) termelés csökkentésének a megállítása;
• TORMA termelésének a növelése, mint egyetlen igen jelentős terület;
• UBORKA (konzerv) termelés növelése;
• értékesítési szervezet kialakítása;
• „akadálymentesítés”.

Somogy megye

Inaktívak létszáma:	95.720 fő
Legfeljebb 8 általános:	51.179 fő
Érettségi nélkül:	18.823 fő
Érettségivel:	20.635 fő
Gyümölcsös (2002):	2.876 ha
Ebből: öntözhető	369 ha
Termő gyümölcsös	2.295 ha
Ebből: öntözhető	267 ha

Kiemelt fejlesztési irányok:

• SZAMÓCA-MÁLNA-DIÓ termelés jelentős az értékesíti lehetőségek alapján a termelés számottevő mértékben növelhető;
• gyümölcstermelés (alma, körte, kajszi, őszibarack, szilva, cseresznye, meggy, ribiszke) általános, de kevésbé jelentős, a munkaigényesség alapján a termelés szelektíven növelhető;
• értékesítési szervezet kialakítása;
• teljes körű öntözés;
• „akadálymentesítés”.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Inaktívak létszáma:	205.871 fő
Legfeljebb 8 általános:	108.996 fő
Érettségi nélkül:	39.526 fő
Érettségivel:	48.457 fő
Gyümölcsös (2002):	6.335 ha
Ebből: öntözhető	538 ha
Termő gyümölcsös	4.274 ha
Ebből: öntözhető	327 ha

Kiemelt fejlesztési irányok:

• KAJSZI-SZEDER igen jelentős termelés, amiből a KAJSZI termelés növelése „korlátlanul” lehetséges;
• ALMA-KÖRTE-RIBISZKE-BODZA-DIÓ jelentős termelés, a termelés szelektíven növelendő;
• teljes körű öntözés;
• értékesítés szervezet kialakítása;
• „akadálymentesítés”.

Békés megye

Inaktívak létszáma:	106.759 fő
Legfeljebb 8 általános:	53.620 fő
Érettségi nélkül:	21.231 fő
Érettségivel:	26.761 fő
Gyümölcsös (2002):	611 ha
Ebből: öntözhető	131 ha
Termő gyümölcsös	406 ha
Ebből: öntözhető	84 ha

Kiemelt fejlesztési irányok:

• gyümölcstermelés (szamóca, szeder, dió, szilva) kevésbé jelentős, a termelés bővítése a munkaigényesség alapján lehetséges;
• DINNYE termelés egyetlen igen jelentős területe;
• PARADICSOM (szabadföldi)–ZÖLDBORSÓ-ZÖLDBAB igen jelentős, CSEMEGEKUKORICA-VÖRÖSHAGYMA jelentős termelés, de az élőmunka igényesség alacsony mértékű;
• teljes körű öntözés;
• értékesítési szervezet kialakítása (dinnye);
• „akadálymentesítés”.

Nógrád megye

Inaktívak létszáma:	58.296 fő
Legfeljebb 8 általános:	30.037 fő
Érettségi nélkül:	10.261 fő
Érettségivel:	15.437 fő
Gyümölcsös (2002):	2.443 ha
Ebből: öntözhető	356 ha
Termő gyümölcsös	1.438 ha
Ebből: öntözhető	124 ha

Kiemelt fejlesztési irányok:

• MÁLNA-RIBISZKE igen jelentős termelés, amiből a MÁLNA termelés növelése a piaci lehetőségek és az erős előmunkaigény alapján célszerű;
• más gyümölcsök (szilva, cseresznye, meggy, szamóca, szeder, bodza) termelése kevésbé jelentős, szelektív növelésük lehetséges;
• teljes körű öntözés;
• értékesítési szervezet kialakítása (málna);
• „akadálymentesítés”.

Heves megye

Inaktívak létszáma:	85.390 fő
Legfeljebb 8 általános:	39.000 fő
Érettségi nélkül:	19.911 fő
Érettségivel:	21.733 fő
Gyümölcsös (2002):	3.506 ha
Ebből: öntözhető	1.135 ha
Termő gyümölcsös	2.109 ha
Ebből: öntözhető	562 ha

Kiemelt fejlesztési irányok:

• MÁLNA-BODZA termelés jelentős, tovább növelhető;
• gyümölcstermelés (alma, körte, kajszi, őszibarack, szilva, cseresznye, meggy, szamóca, szeder, ribiszke, dió) kevésbé jelentős, az előmunkaigény alapján a termelés növelhető;
• DINNYE-GOMBAFÉLÉK jelentős, tovább növelhető;
• teljes körű öntözés;
• értékesítési szervezet kialakítása,
• „akadálymentesítés”.

Tolna megye

Inaktívak létszáma:	64.862 fő
Legfeljebb 8 általános:	33.755 fő
Érettségi nélkül:	12.809 fő
Érettségivel:	15.523 fő
Gyümölcsös (2002):	1.497 ha
Ebből: öntözhető	58 ha
Termő gyümölcsös	1.066 ha
Ebből: öntözhető	31 ha

Kiemelt fejlesztési irányok:

• gyümölcstermelés (kajszi, őszibarack, szilva, szamóca, málna, ribiszke, bodza, dió) kevésbé jelentős, előmunkaigényesség alapján a termelés bővíthető, ha az öntözés reális lehetőség;
• SPÁRGA-DINNYE termelés jelentős, a termelés bővíthető, ha az öntözés reális lehetőség;
• értékesítési szervezet kialakítása;
• „akadálymentesítés”.

Bács-Kiskun megye

Inaktívak létszáma:	142.495 fő
Legfeljebb 8 általános:	71.944 fő
Érettségi nélkül:	29.819 fő
Érettségivel:	33.092 fő
Gyümölcsös (2002):	10.626 ha
Ebből: öntözhető	1.948 ha
Termő gyümölcsös	7.581 ha
Ebből: öntözhető	1.151 ha

Kiemelt fejlesztési irányok:

• ALMA-KÖRTE-KAJSZI-ŐSZIBARACK-SZILVA-CSERESZNYE-MEGGY-SZAMÓCA-BODZA termelése jelentős és növelhető;
• PAPRIKA (szabadföldi)-SPÁRGA-GOMBA termelés igen jelentős és növelhető;
• növényházi termesztés igen jelentős és bővíthető;
• más zöldségek termelése (dinnye, káposzta, karfiol, gyökérzöldségek, vöröshagyma) jelentős és bővíthető;
• szabadföldi zöldségek termelése (zöldbab, zöldborsó, csemegekukorica) igen jelentős;
• növényházi termesztés támogatása;
• teljes körű öntözés;
• értékesítési szervezet kialakítása;
• „akadálymentesítés”.

Jász-Nagykun-Szolnok megye

Inaktívak létszáma:	105.472 fő
Legfeljebb 8 általános:	50.820 fő
Érettségi nélkül:	22.025 fő
Érettségivel:	26.771 fő
Gyümölcsös (2002):	1.531 ha
Ebből: öntözhető	53 ha
Termő gyümölcsös	1.280 ha
Ebből: öntözhető	24 ha

Kiemelt fejlesztési irányok:

• VÖRÖSHAGYMA termelés igen jelentős;
• növényházi termesztés a megye déli részén jelentős;
• szabadföldi zöldségek termelése (zöldbab, zöldborsó, csemegekukorica) jelentős;
• UBORKA (konzerv) termelés jelentős és bővíthető;
• Teljes körű öntözés;
• értékesítési szervezet kialakítása;
• „akadálymentesítés”.

Csongrád megye

Inaktívak létszáma:	108.578 fő
Legfeljebb 8 általános:	40.764 fő
Érettségi nélkül:	24.847 fő
Érettségivel:	34.612 fő
Gyümölcsös (2002):	4.084 ha
Ebből: öntözhető	693 ha
Termő gyümölcsös	2.916 ha
Ebből: öntözhető	389 ha

Kiemelt fejlesztési irányok:

• ŐSZIBARACK termelés igen jelentős és bővíthető;
• növényházi termesztés igen jelentős;
• GYÖKÉRZÖLDSÉGEK-VÖRÖSHAGYMA-FOKHAGYMA-SPÁRGA termelése igen jelentős;
• növényházi termesztés támogatása;
• teljes körű öntözés;
• értékesítési szervezet kialakítása;
• „akadálymentesítés”.

Pest megye

Inaktívak létszáma:	288.230 fő
Legfeljebb 8 általános:	134.769 fő
Érettségi nélkül:	54.429 fő
Érettségivel:	78.732 fő
Gyümölcsös (2002):	10.726 ha
Ebből: öntözhető	2.038 ha
Termő gyümölcsös	8.048 ha
Ebből: öntözhető	1.311 ha

Kiemelt fejlesztési irányok:

• ŐSZIBARACK-SZILVA-SZAMÓCA-RIBISZKE termelése igen jelentős és bővíthető;
• ALMA-KAJSZI-CSERESZNYE-MEGGY-MÁLNA-SZEDER-DIÓ termelése jelentős és bővíthető;
• SÁRGARÉPA-GOMBA-KÁPOSZTA termelése igen jelentős;
• UBORKA (konzerv) termelése jelentős és bővíthető;
• növényházi termesztés támogatása;
• teljes körű öntözés;
• értékesítési szervezet kialakítása;
• „akadálymentesítés”.

A további hat megye (Fejér, Veszprém, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Vas, Zala) zöldség-gyümölcs termelése – néhány országos szinten kisebb jelentőségű termék kivételével (pl.: Zalában a körte, Fejérben a sárgarépa) – kevésbé vagy nem jelentős. Ezen megyékben az inaktivitási ráta a legkedvezőbb, ami természetesen nem jelenti azt, hogy további csökkentésük ne lenne kívánatos.

---

[1] In: Adózó munkaadók és adózó munkaválllalók a korrupciómentes gazdaságban. Tanulmánykötet, Budapest,  2011

[2] 2007-es adatokat használunk, mert megyei (regionális) szintű munkapiaci adatok csak 2007-re voltak hozzáférhetők.

[3] A munkanélküliség rátáját a munkanélkülieknek a foglalkoztatottakhoz viszonyítva szokásos meghatározni.

[4] Rövid, de minden lényegi összefüggést tartalmazó tanulmány: Horn Péter (2008.)

[5] Kína és India lakosságánál (2,4 milliárd fő) 1 kg év/fő húsfogyasztás növekedés minimum 10-12 millió tonna többlettakarmányt igényel (Horn, 2007.)

[6] Ázsiában egymilliárd embernél alapvető állatifehérje-forrás a hal. Emellett a halászat mintegy 200 millió ember foglalkoztatását is biztosítja.

[7] Japánban már törvény szabályozza a műanyag alapú csomagolóanyagok kötelező helyettesítését.

[8] Kínában becslések szerint 50%-kal csökkent a jó minőségi termőföld területe.

[9] Nagy János – Kovács János (2008., 20-21). A szerzők számítása Várallyay (2001., 799-815) és Alföldi (2003., 49-61) adatainak felhasználásával készült.

[10] 2006. évi LXI. Törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról. 155. § A Tbj. 49. §-a utáni alcím, valamint az 50. § helyébe a következő rendelkezés lép: „A járulék és a tagdíj megállapítása, bevallása, megfizetése” 50. § (4) A mezőgazdasági őstermelő a társadalombiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) az Art. 31. §-ának (2) bekezdése szerinti adattartalommal elektronikus úton negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig vallja be és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti egy az állami adóhatóságnak. Forrás: http://www.mkksz.org.hu/index/html/egyeb/2006torvenyek/2006 torvenyek/2006lxi.pdf letöltés ideje: 2009. február 25. 11:23