Az automatizáció és robotizáció hatása – A foglalkoztatás drasztikus csökkenése1
Majd’ kétszáz évig tartó társadalmi-gazdasági átalakulás készítette elő az azt követő újabb kétszáz év alatt lezajlott nagyszabású iparosítás (széles körben elterjedt kifejezéssel: az ipari forradalom2) feltételeit, a gyáripari munkásság kialakulását és a növekvő népességszám élelmiszer ellátását. Mindkettő a mezőgazdaság technikai-technológiai fejlődését, ezzel a termelékenység növekedését igényelte, ami a kereslethez igazodó kínálatot megtermelte. Később a mezőgazdaság élőmunka szükséglete folyamatosan csökkent, míg az ipari és a szolgáltatói ágazaté arányosan nőtt, így a foglalkoztatottsági szint lényegében nem változott.
A 20. század első felében a két világháború előkészületei, majd a háborús pusztítás helyreállítása az iparosítás folyamatát megszakította és az csak a század második felében folytatódott. Ha a pamutipar, a gőzgép és a gyáripari termelés elterjedéséhez analógiát keresünk, az Apple számítógépének, a Microsoft szoftverének és az internet világhódításának az említése nem túlzás, legfeljebb ugyancsak leegyszerűsítése a lezajlott folyamatoknak. A két történelmi periódus között a különbség azonban óriási, amiből kettőt előzetesen is ki lehet és kell emelni. Az egyik a periódus hossza. Az információtechnológia kitalálása, fejlesztése és alkalmazásának kezdete robbanásszerű volt, a 20-25 éves ciklus tudományos nézőpontból is információtechnológiai forradalomnak nevezhető. A másik a társadalmi hatás. Az iparosítás három-négyszáz éve az emberek tömegeinek fizikai szenvedésein keresztül folyt. Az információtechnológiai forradalom eddigi társadalmi hatásai sem elhanyagolhatók, bár még korlátozottak, viszont a szakértői becslések a következő egy-két évtizedre robusztus átalakulással járó társadalmi hatásokat jeleznek, amelyek fizikai szenvedést nem, de az emberi életvitel szellemi-lelki megrázkódtatását kiválthatják. Egyszerűbben fogalmazva: munkahelyek tömege megszűnik, új munkahelyek csökkenő mértékben jönnek létre, mert az emberi munkát kiszorító automatizáció és robotizáció terjedése szinte korlátlan.
A nemzetközi robotikai szövetség (IFR) szerint 2000 és 2012 között az ipari robotok forgalma több mint 60 százalékkal, 2015-ben 15 százalékkal nőtt. Kínában 1995 és 2002 között a gyári foglalkoztatottak 15 százaléka, kb. 16 millió ember vesztette el állását, majd 2005 és 2012 között évente megközelítően 25 százalékkal emelkedett az üzembe helyezett robotok száma.
Az egyszerű, ismétlődő munkafeladatok programozása könnyen megoldható, már elkezdődött és gyors ütemben halad. Ide sorolható a nyilvántartást segítő adminisztráció, a kis- és nagykereskedelem, a legnagyobb tömegű és alacsony bérezésű kiskereskedelmi munkahely. Az internetes kiskereskedés a kezdet, az intelligens árusító automaták számának robbanásszerű növekedése a várható következő lépes. A raktárakban robotok dolgoznak, az automatákat távkarbantartásra tervezik.
Korábban a szolgáltatások új munkahely teremtését „menekülő útnak” gondolták. Ma már megkérdőjelezhető a gondolat. Éttermekben futószalagos lehet a kiszolgálás. Szakértők szerint a gyorséttermek (a legnagyobb tömegű alacsony képzettséget igénylő munkahely) bármikor képesek robotokkal helyettesíteni az élőmunkát. A japán Kiera szusi-étteremlánc elsőként automatizálta a gyártást és a kiszolgálást. A szusit robotok készítik, a pincéreket futószalag helyettesíti. A rendelés, a minőség-ellenőrzés, a fizetés, a mosogatás teljeskörűen automatizált.
Néhány évtizede az élőmunka-igényes ágazatokat (elsősorban a textil- és cipőipart), az autóipart az alacsony bérköltségek miatt célszerű volt a fejlődő (kevésbé fejlett) országokba költöztetni. Az automatizálás, a robotok alkalmazása ezekben az ágazatokban is az élőmunkaigényt drasztikus mértékben csökkentette, ezért már célszerű a vállalatok visszaköltöztetése. A munkahelyek megszüntetése a fejlődő – (kevésbé fejlett) országokban okoz súlyos gazdasági és társadalmi problémákat, amelyek áttételes hatása a fejlett országokra kiszámíthatatlan. Elsősorban Kína reakciója a kérdés, de nem lehet a többi ázsiai országét sem lebecsülni.
A meglepetést a szellemi munkát végzők álláshelyeinek nagyszámú megszűnése okozza. Széles körben elterjedt vélemény, hogy még a rutinszerűen ismétlődő tevékenységek, feladatok automatizálása érthető folyamat, a szellemi munkák nagy részénél az emberi agy nem helyettesíthető. Már az eddigi kutatási eredmények az effajta vélekedést alapjaiban cáfolják. Működik az adatok halmazából újságcikket, elemzést leíró robot; a strukturálatlan monumentális adatbázisokat feldolgozzák; gépi tanulással megvalósult az angol-portugál szinkrontolmácsoló automatika; az IBM gépe egy gyakorlatilag korlátlan tudásanyagból összeállított szellemi vetélkedőt nyert, amelyet már az orvosi diagnosztikában is alkalmaznak. A konkrét gyakorlati példák hosszan tovább sorolhatók lennének, ehelyett a hamarosan bekövetkező nagyobb meglepetést célszerű említeni. Az offshoring és az automatizálás együtt rendkívüli két lépcsős hatást okoz a szellemi jellegű foglalkoztatottságban. Az eddigi kutatások alapján az állások negyede jóval alacsonyabb bérezésű országokba (elsősorban Indiába és Kínába) költöztethető (Blinder, 2009) és több mint hétszáz munkatípus megközelítően fele teljes mértékben géppel végezhető és automatizálható (Frey-Osborne, 2013), ami az Egyesült Államokban 30-40 millió álláshelyet jelenthet (Blinder, 2006). Indiában a nyelvismeret kevésbé korlát, Kínában a szinkronfordító gép belátható időn belül a nyelvi akadályt megszünteti és, ha figyelembe vesszük, hogy a két ország lakosságából a néhány százaléknyi kiemelkedő képességű felsőfokú végzettségű munkavállaló több mint 100 millió fő, akkor első lépcsőben a fejlettebb országokban lesz drasztikus mértékű az állásvesztés. A másodikban a munkafeladat automatizálásával Indiában és Kínában is hasonló mértékben csökken a foglalkoztatás, ami a jelenleg is felismerhető túlképzést vetíti előre.
Amíg az ipari termelésben, az agráriumban, a szolgáltató szektorban, a kereskedelemben és a közlekedésben az automatizálás és a robotizáció iránya és mértéke már látható, a szellemi ágazatokban a felhőalapú számítástechnika az offshoringgal párhuzamosan az ún. virtuális migrációt olyan mértékben felfuttathatja, hogy a globalizált világrendben a multiplikatív hatások még csupán csak sejthetők. Az időhorizontja viszont rendkívül rövid, a következő negyedszázadra becsülhető és a „bomba robban”.
Az öregedő társadalom munkaerőhiányt okoz, ezzel szemben az automatizálás munkahelyeket szüntet meg, de mai ismereteink már a munkahelyek nagyobb mértékű megszűnését jelzik. Feltételezhetően a társadalom öregedése megáll, míg az automatizálás kiterjedése gyorsuló ütemben folytatódhat. Az információtechnológia térhódítását megállítani nem lehet, már a lassítás is illúzió. A tiltás irreális elképzelés, a piacon versenyző cégek között az élőmunka kiváltását büntetni, fenntartását ösztönözni elméletben ugyan felvethető (fel is vetik), a gyakorlatban azonban megvalósíthatatlan lehetőség. A versenyszférán kívül, az állami szektorban az ötlet ugyan adminisztratív előírással bevethető, de a „minél olcsóbb államot” követelő állandó társadalmi igény ezt is kizárja, de legalábbis korlátozza.
Közgazdászok, politikusok, állami tisztviselők nagy többsége a fiatalok első munkába lépését megelőző oktatás legszélesebb körű kiterjesztését javasolják. Az elképzelés tudományos gyökere a Nobel-díjas Theodore W. Schultz: Beruházás az emberi tőkébe (1983) című könyvében olvasható. Az alap- és a középfokú oktatás általánossá tételét irracionális lenne vitatni. Az életfogytiglani tanulás jelszavát sem kell cáfolni. De a felsőfokú oktatás széleskörű kiterjesztése, a folyamatos képzések lehetősége a munkanélküliek csökkentésére, a foglalkoztatottak növelésére nem elegendő, sőt konkrét esetekben nem is alkalmas eszköz.
A folyamat kezdeténél tartunk, de már tapasztalható, hogy a munkahelyet keresők növekvő száma képzettségüknél alacsonyabb szintű munkakört kénytelenek elfogadni, vagyis a foglalkoztatottak között a túlképzettek aránya emelkedik. Emellett már gyakran előforduló jelenség a végzettség és a betöltött munkakör szakmai igénye közötti eltérés, amelyet rövidtávon természetesen a piaci igényekhez nem igazodó képzési szerkezet is befolyásolhat. Mindez igaz Európában (Skill Mismatch in Europe, 2010), Kanadában (Finlayson, 2014), Kínában (Zhu, 2013), az USA-ban (Salzman˗Kuehn˗Lowell, 2013). A munkahelyek a legtöbb munkakörben nem kiemelkedő teljesítményt, hanem a rábízott feladatok elvégzését várják (Brint, 2011).
Be kell látnunk és el kell fogadnunk, hogy a munkahelyek megszűnése az új munkahelyek létrejöttét mind nagyobb mértékben meghaladja. Kutatói becslések szerint egy-két évtizeden belül az USA-ban az összfoglalkoztatást kitevő munkahelyek 50 százaléka az automatizálás következtében megszűnhet. (Frey˗Osborne, 2013)
A közgazdaságtan nagy felfedezése a multiplikáció felismerése. A munkahelyek nagymértékű és gyorsuló ütemű megszűnése rendkívüli mértékben továbbgyűrűző hatású lehet. A munkahelyek elvesztése a munkavállalók munkajövedelmét és ezzel a piaci keresletét is csökkenti, ami a kínálat és a termelés visszafogását, ezért a foglalkoztatottak egy hányadának az elbocsátását okozhatja. A munkajövedelmek visszaesnek, a kereslet ismét csökken és a multiplikációs hatás ismétlődően folytatódik. A kereslet kínálati, azon keresztül a termelési hatását a jövedelemelosztás nagyfokú koncentrációja miatt sem lehet figyelmen kívül hagyni.
1 A konkrét adatok és előrejelzések Martin Ford: Rise of the Robots- Technology and the Threat of a Future. First Published in the Perseus Books Group, 2015. (Magyarul megjelent: Robotok kora. HVG Kiadó Zrt., 2016.)
2 A gazdaságtörténészek egyöntetűen téves kifejezésnek tartják az ipari forradalom elnevezést. Tudományos szempontból helytelen, a gazdasági változásról téves elképzelést kelt. Nem egy rövid idő alatti egyszeri esemény történt, hanem hosszú ideig tartó szellemi, társadalmi és gazdasági folyamat zajlott elsőként Angliában, majd a többi fejlettebb országban. Nagyfokú leegyszerűsítés és hiba kizárólag a textilipar gépesítésével, a gőzgép terjedésével és a gyáripari termeléssel összekötni. A változás széles körű és hosszú ideig tartó folyamat és a gyarmatosítás hatása sem volt elhanyagolható.
***
Impacts of automation and robotization1 – Drastic decrease in employment
Two hundred years of large-scale industrialization (generally known as the industrial revolution2) were preceded by social and economic changes that lasted almost as long. The industrial revolution resulted in the emergence of factory workers as a major group of society. Growing populations had to be supplied with food. These developments necessitated improved agricultural techniques and technologies, and the attendant increase in productivity. Thus supply was adjusted to demand. Later, human labor needs in agriculture declined, while industry and services needed more workers. So the overall employment level did not change significantly.
In the first half of the 20th century, preparations for two world wars and the subsequent reconstruction works disrupted the industrialization process, which continued in the second half of the century. It is not exaggerated (albeit very simplified) to compare Apple’s computers, Microsoft’s operating systems and the internet to the emergence of the cotton industry, steam engines, and factory production. But the differences between these historical eras are enormous. One involves their duration. The development and adoption of information technology were an explosive process; from a scientific perspective, this 20- or 25-year period can rightly be called an information technology revolution. The second difference is the social impact. The 300 to 400 years of industrialization inflicted physical suffering on masses of people. In contrast, the effects of the information technology revolution, while far from negligible, have still been limited so far. But experts project robust social transformation in the upcoming decades, which will probably not cause physical suffering but may cause lifestyle-related psychological and emotional shocks. To put it simply: many jobs will disappear, while the creation of new jobs will decrease because of the almost unlimited proliferation of automation and robotization, which eliminate the need for human labor.
According to the International Federation of Robotics, the sales of industrial robots had grown by over 60% between 2000 and 2012, and expanded by 15% in 2015. About 16 million people, or 15% of factory workers, lost their jobs in China between 1995 and 2002. The number of robots installed between 2005 and 2012 rose by some 25% each year.
Programming robots to perform simple, repetitive tasks is easy; this process has started and is progressing rapidly. Such tasks include administrative work for record-keeping, a large number of low-paid jobs in retail trade, and also wholesale trade. Online retail trade is just the beginning; as the next step, the number of intelligent vending machines is expected to skyrocket. Robots designed for remote maintenance will work in warehouses.
Job creation in services used to be considered an “escape route”, but this can be questioned now. Food can be served on conveyor belts in restaurants. Experts claim that fast food restaurants (which employ the most low-trained staff) can replace human work with robots any time. The Japanese sushi restaurant chain Kiera was first to automate food preparation and service. The sushi is made by robots, and waiters are replaced by conveyor belts. Ordering, quality assurance, payment and dishwashing are fully automated.
A few decades ago, it made sense to relocate car manufacturing as well as sectors needing human work (primarily the textile industry and shoe manufacturing) to less developed and developing countries, because wages were lower there. But automation and the proliferation of robots have drastically reduced the need for human labor in these sectors, too, so it is now advisable to move the companies back. The elimination of jobs causes serious economic and social problems in developing countries, and the effect of those problems on developed states is unpredictable. China’s reaction is the main question, but other Asian countries should not be underestimated either.
What is surprising is the disappearance of many white-collar jobs. The automation of routine activities is widely considered to be understandable, but the human brain used in most intellectual work was deemed irreplaceable. But research has refuted these beliefs. Software engines create newspaper articles and analyses using large amounts of data; huge unstructured databases are processed automatically; machine learning has yielded automatic English-Portuguese simultaneous translation; IBM’s computer has won an intellectual contest using practically unlimited amounts of knowledge. This latter technology is used in medical diagnostics, too. Instead of listing many more concrete, practical examples, let me focus on a major upcoming surprise. Offshoring and automation will have an extraordinary dual impact on intellectual employment. Current research (Binder, 2009) indicates that some 25% of jobs can be moved to countries where much lower wages are paid (primarily India and China), while about half of more than 700 job types can be performed by machines, and can be fully automated (Frey-Osborne, 2013). This could affect 30-40 million jobs in the United States (Blinder, 2006). Language knowledge is less of a limitation in India; in China, simultaneous translation machines will eliminate language barriers within the foreseeable future. Considering that even the small percentage of highly-skilled university graduates in these two countries comprises over 100 million people, it is in developed countries where drastic job losses will start. In the second wave, employment will decline to a similar extent in India and China as work is automated, which will exacerbate over-education, a phenomenon that is already perceptible.
The direction and extent of automation and robotization are already visible in industrial production, trade, and services. Cloud computing and offshoring boost the so-called virtual migration of intellectual workers to such an extent that its multiplier effect in our globalized world can only be guessed now. Nevertheless, the time horizon is very short: the “bomb will explode” in merely 25 years or so.
An aging society brings labor shortage; on the other hand, automation eliminates jobs. Current information indicates a major job loss. The aging of society will presumably stop, while automation will spread faster. The increasing dominance of information technology is unstoppable; even a slowdown is a mere illusion. Banning the use of automation is unrealistic; penalizing the replacement of human labor and promoting its continuation are theoretically possible (and the idea is raised) but cannot be practically implemented. Such measures can be administratively enforced in the public sector, but constant popular demand for a low-cost state prohibits or at least limits this option.
Most economists, politicians and public officials propose that youth should be trained as extensively as possible before they take up work. This idea is scientifically based on the book titled Investment in Human Capital by Nobel prize winner Theodore W. Schultz (1983). It would be irrational to dispute the benefits of general primary and secondary schooling, and the need for life-long learning is not refuted either. However, it is not enough to extend tertiary education and provide continuous training in order to lower unemployment and increase employment; in fact, these are unsuitable tools in certain cases.
The process has just started, but we already see that a growing number of job-seekers must settle for work below their qualifications, i.e. the ratio of over-educated employees is rising. Also, there are often differences between a person’s qualification and the nature of the job at hand, which may partly stem from training structures that are not currently in line with market needs. This is true in Europe (Skill Mismatch in Europe, 2010), Canada (Finlayson, 2014), China (Zhu, 2013), and the United States (Salzman˗Kuehn˗Lowell, 2013). In most jobs, employers expect the work to be done instead of outstanding performance (Brint, 2011).
We must realize and accept that jobs disappear increasingly faster than the creation of new jobs. Researchers estimate that 50% of all jobs providing employment in the United States could disappear due to automation within a few decades (Frey˗Osborne, 2013).
Multiplication is a major discovery in economics. The large-scale and accelerating disappearance of jobs could have extraordinary ripple effects. Job losses lower employees’ income and thus market demand, which decreases supply and production, and that, in turn, could lead to the dismissal of employees. Income from work declines, demand continues to fall, and the multiplication effect continues. The effect of demand on supply and, consequently, production cannot be ignored, partly due to the strong concentration of income distribution.
1 Specific data and projections: Martin Ford: Rise of the Robots – Technology and the Threat of a Future. First Published in the Perseus Books Group, 2015. Hungarian edition: Robotok kora. HVG Kiadó Zrt., 2016.
2 Economic historians agree that the term “industrial revolution” is erroneous. It is deemed unscientific because it evokes a wrong perception of the economic changes. This was not a sudden one-time event but a long-lasting intellectual, social and economic process that started in Britain and spread to other developed countries. It would be gravely simplified to limit these changes to automation in the textile industry, the proliferation of steam engines, and the emergence of factory production. The changes were more wide-ranging and lasted longer than that, and the impact of colonialization was not negligible either.